Csak én értek egyet Schobert Norbival?

Igazság van benne, de ettől még nem mondanám, hogy igaza van. Az úgy hatna akkor mintha szinte törvényszerűen minden férfi így állna a szülés után nagyobbra nőtt párjához. Ő ezt a dolgot direkt dramatizálja, hogy az erre fogékony nők kétségbeesetten vegyék az update pacalját.

Igen a nők felszednek kilókat szüléskor, igen egyes férfiak innentől már mennek is más nőhöz. Csakhogy ez a kettő ugye nem egyenlő egymással. És egyébként is, sok nőnek van párja úgy is, hogy már szülés előtt 10 évvel is ducibb mint némelyik nő szülés után. És nem feltétlenül csalják őket. És vannak akik ducik sem voltak, szülés után sem azok, de akkor is csalják őket.

Norbi nem találta most el a legjobb marketing szöveget, ez van. A Nivea sem reklámozhat úgy, hogy "De rusnya az arcod a sok éjszakás meló után. Félre fog dugni az ember, ha így meglát. Kenj rá Niveát."

Ebben teljesen igaza van attól függetlenül hogy a szememben mint ember nulla.

Egy buta áltudományos dumával hülyíti az embereket. A sok ostoba pedig gazdaggá tette.

Jó, ha Norbika így gondolja, akkor fizessen minden ezzel kapcsolatos költséget, legyen az kondibérlet, sportoló-ruha vagy egyéb felszerelések, és persze a helyes étkezés miatti pluszkiadásokat is.

Csak mert leszólni, pofáznia könnyű az összeszélhámoskodott milliók bástyái mögül.

Ilyen szempontból egyetértek. Ha valakit választasz, az aktuális állapotába szeretsz bele. Amilyen kívül - belül. Később ezt fenntartják a közös emlékek, ezzel kiküszöbölhetők az olyan változások, mint az öregedés vagy egy kisebb súlyváltozás, új élethelyzet miatti változás köztetek... De ennek is vannak határai. Ha valaki teljesen kifordul magából és közelében sincs annak, akivel a párja összejött, ráadásul mindezt hanyagsággal és rossz szokások szaporításával éri el, egy idő után nehéz lesz szeretni. És nem csak a külsőségek miatt, hanem mert erre a szintre eljutni komoly belső hanyatlás is kell, hogy valakinek "beleférjen".

A magam esetében például semmit sem befolyásol, hogy a párom télen felszed egy tízest vagy hogy látszanak rajta az évek. Az sem befolyásolna, ha szemüveget hordana kontaktlencse helyett. Az sem, ha más sportba kezdene... Ezek apróságok a szememben, nem kívánom vagy szeretem kevésbé emiatt.

De azért mikor valaki egy igényes, rendes emberből egy gusztustalan disznó lesz (már bocsánat), akivel a súlya a kisebbik gond, az, hogy őt egyáltalán nem zavarja és semmi hajlandóságot nem mutat, hogy ne folyjon szét, meg az egyéb undorító dolgok (mint a zsíros haj és a nyakszőr) meg a nagyobbik... Meg mikor valaki nem kedves szavakkal, segítőkészen áll hozzám, hanem ugráltat és minden korábbi meglepetést és igyekezetet alapvetőnek kezel és inkább hisztis, ha nincs, mint boldog, ha van... Na akkor én is kinyitnám az ajtót az illetőnek.

Egy kapcsolat akkor ér véget, ha az egyik fél magasról leszarja, hogy a másik szól neki, hogy ez így nem oké. És mikor nem fél attól, hogy a tulajdonképpen önző, a kapcsolat ellen dolgozó viselkedésével és hozzáállásával ellenség lesz belőle... Volt ilyenben részem. Nem tartom magam felszínesnek, de van az a lealjasodási szint, amit ugyanazzal a belsővel ugyanaz az ember nem viselne el. És ezen a ponton ez már nem a külsőről szól.

Kérdező, mármint erre gondolsz?

[link]

én őszintén szólva azt csodálom, hogy még senki se cirógatta meg egy szívlapáttal ezt a tahót... túl azon, néhány részletben persze van igazsága, mint minden tankönyvi szintű demagógnak.