Hogyan lehet eldönteni, menjek vagy maradjak egy ilyen kapcsolatban? Erkölcsi dilemmák nem engednek egyik irányba se lépni. Egy aprócska élettörténet, kíváncsi vagyok, mik a más vélemények, nézőpontok, tapasztalatok.

Már 3,5 éve együtt vagyunk a párommal. Nagyon harmonikusan éltünk, sosem veszekedtünk igazán, mindent meg tudunk beszélni a másikkal. Egymás nagyon jó barátai is vagyunk, napi 1 órát legalább beszélgetünk minden nap végén. Szeretem a stílusát, kedvességét, intelligenciáját és humorát, szeretek róla gondoskodni, szeretem megölelni vagy hozzábújni.

Viszont a szex nem megy. Mi voltunk az elsők a másiknak, és elég rögösen indultunk el, viszont ahogy telt az idő, nem igazán lett jobb, sőt, az utóbbi egy évben nekem már egyáltalán nem esik jól, nem is igényeltem, kifejezetten kerültem, mert egyre inkább taszított az ilyesfajta közeledése. Hiába beszéltünk róla nyíltan, hiába próbál a párom mindent megtenni, hiába próbálkozom én is magamban, igazából nem érzem a kémiát köztünk. Szeretem a másikat, de nem vonz fizikailag.

Igen, ez probléma volt eddig is köztünk, de mindig nagyon empatikusan álltunk a másikhoz, és nem éreztük azt, hogy ez elég indok a szakításra. Bennem ez három héttel ezelőtt kezdett azonban megváltozni. Egy kedves ismerősömmel ugyanis történt egy aprócska affér, ahol pusztán csak megfogtuk a másik kezét egy hazafelé sétálás során. Semmi több nem történt, és ezt le is tisztáztuk, viszont utána egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből, hiába nem történt semmi köztünk, és hiába nem akartam/akarom megcsalni a páromat. Viszont olyan fizikai vonzást indított el bennem, mint amit a párom sosem, és akárhogy küzdök ellene és szenvedek benne, egyszerűen teljesen begerjesztett.

Eddig úgy voltam vele, hogy tudjuk fejleszteni a szexuális életünket, hogy az intimitással kapcsolatos eltérő igényeinket kompromisszumokkal, de tudjuk majd kezelni. Viszont valójában nem azért nem kívántam eddig a szexet, mert nekem nincs rá igényem, hanem mert szexuálisan nem az esetem. És ez belül egy hatalmas erkölcsi dilemma számomra. Azóta sokat beszéltem erről a párommal, és ebben is támogat, szerinte tudnánk dolgozni a kapcsolaton. Én viszont félek, hogy ha dolgozunk is rajta, és jobb is lesz, valójában sosem lesz elég jó...

Egy részem kilépne a kapcsolatból, mert távolságra és függetlenedésre vágyik, a másik részem viszont maradna, mert egyébként szeretek a párommal lenni. Harmadrészt bűntudatom lenne, hogy a másik bármit megtenne értem, és azt kellene mondanom neki, hogy tudom és érzem, de egyszerűen lehet, hogy én nem rá vágyom, nem mellette tudom elképzelni az életem... mert ez olyan igazságtalan. De azzal sem tudok mit kezdeni, hogy valójában egyre jobban szenvedek ebben a helyzetben, és egyre jobban nem találom a helyemet a kapcsolatban. Félek, hogy csak teljesen ráfüggtem arra az elemi, ösztönös szexuális vonzalom érzésére, és azért szakítanék, mert az a könnyebb út, viszont nem tudom, hogy hogyan tudnék akkor ezzel megbékélni.

22/L