Volt valakinek kapcsolata border line-os, vagy skizofrén nővel? Mik a tapasztalatok? Működhet velük hosszú távon? (érdekel a pszichológia)

Az én feleségem BPD-s.

Sajnos BBPD-s. Viszont szerencsére OBBPD-s és nem CBBPD-s.

Az alapszabály egy BPD-s személy mellé, hogy a partner a végtelenségig(!kulcsfontosságú!) türelmes, elfogadó, toleráns személy való!

Aki nem ilyen, az ne próbáljon meg összeállni egy BPD-s illetővel!

A kapcsolatunk remek, de csakis azért, mert toleráns vagyok és mert megértem, hogy bármilyen hangulatingadozása is van, azt nem azért csinálja mert a józan ész része ezt akarja, hanem mert a személyisége erre készteti.

Én 177 cm vagyok és nagyjából 95kg, főképpen izom.

A feleségem 160 cm és kb. 48-50 kg.

Ha el is kezd ütlegelni, egyszerűen nem fáj.

Késsel a kezében már neccesebb a dolog, de engem eddig csak 1x vágott meg.

Ha tányért, vázát, bögrét, poharat, könyvet, vagy bármi nagyobbat és/vagy törékenyet vág hozzám az azért tud fájni és apróbb vágásokat okozni, de kibírható.

Egy BPD-s nővel a párkapcsolat tökéletes lehet, amennyiben az ember képes minden "rossz"-nak tartott dolgot megélni a nagyobb jóért cserébe.

Ugyanis nincs az az átlagos nő aki jobban tudna téged szeretni egy BPD-s hölgynél mikora az rajongó hangulatban van.

Ha van konkrétabb kérdésed, nyugodtan kérdezz, válaszolni fogok!

22/F

#6:

Kifejtenéd bővebben?

Szívesen meghallgatok minden alátámasztott cáfolatot.

A kedvedért tételekre is szedem, hogy egyszerűbb legyen (hiszen, mint tudjuk, egy komplex szöveg akkor hamis, ha MINDEN állítása hamis).

________________________________________________________

Férfi vagyok? Igen

Ezt hadd ne kelljen fokozni.

A feleségem OBBPD-s? Igen

Ha egyszer ezt a diagnózist kapta, méghozzá okkal.

Toleráns vagyok? Igen

Különben már nem lennék vele.

BPD partnernek toleránsnak kell lennie? Igen

Ez már egy régen meghatározott dolog. Kifejezetten BPD partnereknek szóló publikálásokból egyértelművé válik.

177/95 vagyok? Igen

Ezek az adataim, ez van.

Relatíve izmos vagyok? Igen

Ismét csak ez van.

160/50 a feleségem? Igen

Szintén jelen pillanatban érvényes adatok.

Ekkora különbséggel elhanyagolható a fájdalom amit okoz? Igen

Bár bonyolult fizikai számítások kellenének (hiszen a fájdalom erősségének szubjektív érzete nehezen mérhető), de ez is tény. Egy törékeny kis hölgy hisztis ütögetését nem nagyon érzi meg egy relatív izmosabb, nagydarab férfi.

A késsel már nagyobbat tud? Igen

Ez tény.

Csak egyszer vágott meg engem késsel? Igen

Tapasztalati eset. Tetszik nem tetszik, késsel ejtett sebem egyetlen egy van amit ő okozott.

A nagyobb/törékenyebb dolog hozzám vágása jobban fáj? Igen

Nem azt mondtam, hogy rezzenéstelen arccal kell kibírni. Én is rögtön azután, hogy lenyugtattam a feleségemet, megyek kimosni az apróbb karcolatokat, metszéseket és fertőtlenítem.

Egy BPD-s nővel lehet jó párkapcsolatot kialakítani? Igen

Ahogy az ábra is mutatja.

Ehhez tolerancia és a rossz dolgok elengedése kell? Igen

Ahogy az ábra is mutatja.

Egy rajongó hangulatú BPD-s jobban szeret, mint bárki más? Igen

Az emberek átlagosan 20-90% "erősséggel" szeretik a párjukat, mert tudat alatt mindig ott van (még ha tudatosan el is fogadja) minden apró kis rossz tulajdonsága. "ott hagyja a fél pár zoknit, nem hajtja le a wc fedelét, horkol, meghagyja a borostáját, büdös a lába", stb.

Míg egy BPD-s 100%-kal, vagy 5%-kal szeret. Egy BPD-s számára nincsenek jó és/vagy rossz tulajdonságaid. Tulajdonságaid vannak, amiknek az összessége a hangulatától függően vagy a legcsodálatosabb, vagy a legborzalmasabb dolgok a világon.

________________________________________________________

#5 voltam

Nekem is volt egy borderline nőm. Igazából talán az egyetlen nő volt, aki iránt szerelmet is éreztem, nem csak szeretetet. De azt kell mondjam, nem nagyon bírtam ki mellette egyszerre pár napnál tovább. Imádott, rajongott értem, csodás volt a szex, egy gyönyörű, szuperokos nő, de ugyanakkor párkapcsolt szempontjából elviselhetetlen. Korábban sosem értettem, miért van évek óta egyedül, mindenki csak megdugni akarta, de senki nem kötött ki mellette, hát aztán rájöttem, miért.

Néha feldobott volt, akkor mindent rózsaszínben látott, fülig ért a szája, táncolt, nagy tervei voltak, aztán pár nap múlva zokogva hívott fel, hogy meg akar halni, ő ronda és öreg, és nincsenek barátai, és senki nem szereti, és ezer egyéb. Időnként, ha valamit mondtam neki, ami nem tetszett, nekem esett, ütött, vágott, harapott, rúgott, ami engem önmagában nem zavart volna, mert imádom az agresszív nőket, de nála ez valahogy ijesztőbb volt, nem csak egy amolyan nyári vihar. Ha épp kitalálta, hogy gyűlöl (erről nem mindig tudtam, mert néha akkor változott meg az álláspontja, amikor nem is voltam vele), akkor ádáz módon támadni kezdett, blogokban írta meg a velem kapcsolatos, vélt sérelmeit, máskor a suicid terveit.

Utána határoztam el, hogy ezentól nagy ívben kerülni fogom a személyiségzavaros nőket, különös tekintettel a borderline -osokra.