Van olyan aki külön költözött a férjével/-féleségével, aztán mégis megpróbáltak újra? Tapasztalatok?

Rengetegen vannak, akik a szétköltözés után adnak még esély(eke)t a házasságuknak, de az esetek 99%-ban újra és újra előjönnek a problémák.

Te magad is a megszokott családi életet hiányolod, nem a szerelmed, társad, szeretőd... A megszokás sajnos nagy úr.

Az újrakezdők egyébként szinte mindig megbánják, hogy újrakezdték, és szinte kivétel nélkül pocsékba ment időként tekintenek később erre az időszakra.

Igen nálunk is volt 2x is elküldtem de mindig vissza könyörögte magát! Sajnos sohasem változott semmi, csak az ígéretek.

Ráadásul nálunk 3 gyerek van, a legkisebb 3 hónapos és sajnos még mindig úgy érzem nem változott semmit és elhanyagol, nem támogat.

Sajnos tudom tavaly nem kellett volna mégegy esélyt adnom neki mert én nem vagyok boldog, viszont a gyerekeknek családra van szükségük.

Gratulálok, 4-es! Szültél MAGADNAK, csak mert TE így döntöttél, és csak mert ez NEKED igy jó.

Szegény gyereket őszintén sajnálom, hogy ilyen emberek között kell felnőnie, és ilyen embereket kell a családjának neveznie.

Mi kb.20 évvel ezelőtt költöztünk szét, közel egy év után keztük újra. Azóta építettünk egy házat, és megszületett a harmadik gyermekünk. Már ő is elmúlt 14. Én nem bántam meg, remélem a férjem sem.

A mi kapcsolatunknak kifejezetten jót tett a szüneteltetés. Első szerelem volt mindkettőnk részéről, 16 évesen kezdtük, 22 évesen kötöttünk házasságot, 24 és 26 évesek voltunk a két első gyerek születésekor. A férjem haverjai még meg se nősültek, mikor ő már kétgyerekes apa volt. Korán jött neki ez az egész.

A szétköltözéssel újra döntési helyzetbe került, nyilvánvalóvá lett számára, hogy a házasságunk nem egy csapda, ahonnan nincs menekülés. (Persze az apaságban már nem volt választása, de mégis megtapasztalhatta, hogy továbbra is van választási lehetősége.)