Gyermekkorában bántalmazott társsal együtt a párkapcsolatban?!

A volt barátomat bántalmazták, éheztették. Nagynak mutatta magát, mackós is volt, de ha visszakellett szólni vagy valaki provokálta akkor mindig a hátam mögé bújt. Az ágyban sem tudott teljesíteni, mindig lekonyult. Nem volt férfi, nem tudta kiheverni. Ettől függetlenül szerettem és ő hagyott el, de őszinte leszek sokkal jobban érzem magam nélküle.

23L

Biztos mindenkinél máshogy jön ki.

Exem úgy viselkedett velem, mint anno az apja vele: fizikális-, és lelki terror, teljes elzárkóztatás a külvilágtól. Elhitette velem, hogy én vagyok a rossz, minden az én hibám. Több, mint 8(!) évembe került, hogy kinyíljon a szemem és lépjek..

Az én volt barátomat szexuálisan bántalmazta egy férfi.

Betegesen kevés volt az önbizalma, ostorozta magàt, féltékeny volt, szorongott, emiatt utóbb kiderült, hogy drogozott is, behaluzta, hogy megcsalom, és olyan dolgokat, amiket nem is mondtam, férfiatlan volt, úgy viselkedett, mint egy csecsemő, katasztrófa.Mindenkitől el akart szeparálni, lelkileg akart mindig zsarolni, meg is akart ütni, egy manipulatív, gàtlastalan kis jellemtelen nyomorult volt.Nehezen tudtam tőle megszabadulni.

Ha azt látod, hogy súlyos zavart okozott ez nála, akkor mindenképp terápia a megoldás, különben téged is megpróbálhat bedarálni, ha olyan.

A bántalmazott gyerekek nagy része felnőttként vagy bántalmazó lesz vagy áldozat. Én egyiket se szeretnék a párkapcsolatomba. Sokuknal enyhébb/súlyosabb személyiségzavar is kialakul. Ez szintén alkalmatlanná teszi a párkapcsolatra, főleg, ha nem kezelik. Emellett ahol a gyereket bántják, ott általában a szülők közötti viszony se felhőtlen, vagyis van előtte egy rossz párkapcsolati minta. Innen nézve elég messziről indul egy egészséges párkapcsolat kialakításához. Akkor van eselyed, ha pszichológushoz fordulsz és hosszabb terápiával alkalmas társas válhatsz.Ha nem, akkor egy szinten sérült nővel allhatsz össze, ami mindkettotok számára katasztrofális kapcsolatot eredményezhet. Ha szerencsétek van, ezt ti magatok észre se fogjátok venni, mert a multatok alapján azt gondoljátok normálisnak.

A problémas dolgokról, személyiségrol, tulajdonságokkal regényt tudnék írni, de mer így is túl hosszú vagyok.Igen, volt ilyennel tapasztalatom. Nagyon keveset tudtam a gyerekkorában ateltekrol, mert nem szívesen beszélt róla. De nála személyiségzavar is lett a kovetkezmeny. Társnak teljesen alkalmatlan volt, de sajnos ezt már csak komoly lelki sérülés után vettem észre. Hálát adtam az égnek, hogy még időben megszabadultam tőle, mielőtt még teljesen lerombolta volna az én személyiségem is. Így is elég sok romot hagyott maga után, de azt legalább megtanultam, hogy SOHA TOBBET ILYET!

Azt viszont tudnod kell, hogy nem te tehetsz arról, ami veled történt, de ma már te vagy a felelős az életedet! Kaptál egy feladatot, amin dolgozni kell, de ha teszel érte, akkor jó társ válhat belőled. Az már nagyon jó kezdés, hogy felismerted, a gyerekkorodnak lehetnek következményei a későbbi parkapcsolatodra.