Hongyan mutassam ki a hűségemet, hogyan legyek hűséges a párkaplolatban, hogy ne merüljenek fel késégek?

Van, aki annyira bizalmatlan, hogy nem lehet vele mit kezdeni... Érdemes arra is gondolni, hogy mennyire viseled el, ha a párod miatt bizonyos dolgokról le kell mondanod. Szerintem célszerű olyan embert választani, aki hasonlóan gondolkodik a hűségről, bizalomról és érez vele kapcsolatban.

Alapvetően mindent ki lehet játszani, szóval aki nagyon féltékeny, sosem érző magát eléggé biztonságban (még akkor sem, ha teljesen kontrollálja a párját).

A saját példámmal élnék: azért nekem volt már a múltban tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogy bekavart egy régi lány barát meg ilyenek. Ezt mondtam is a páromnak, de inkább csak úgy tájékoztatásként, nem akartam kérni semmi ilyesmire. Ő erre úgy reagált, hogy megígérte, egy nő lesz, akivel lelkizik, az pedig én. Ez elég sokat segít a kapcsolatunkban is, hiszen ha velem van baja, azt elsőképo nekem mondja és nem másnak sírja el, mint ahogy az szokott lenni a megcsalás és/vagy elhidegülés előszobája. Emellett kérés nélkül nyitott könyv lett egymás felé az életünk, amivel igyekszem személy szerint nem visszaélni. Mikor összeköltöztünk, adott hozzáférést a gépén a saját fiókjához is, de csinált nekem is egyet, amihez ugyanúgy tudja a jelszót, mint a saját gépemen lévő fiókhoz. Felettük egymás ujjlenyomatát a telefonunkba már előtte, szóval ha akarunk, bármit megnézhetünk, de nem akarunk. Nekem ez a gesztus, főleg úgy, hogy sosem kértem és kértem számon rajta semmit, még ha kijátszható iy lenne, annyira megnyugtatott, hogy egy percig sem kérdőjelezem meg a bizalmát (és nagyon szívesen tárok elé én is mindent). Persze nem minden ember ilyen, nem minden embernek természetes, hogy ahogy az ágyunk és az otthonunk ia közös, úgy benne minden más is, amihez a másik felelősséggel, de ugyanúgy hozzányúlhat, de itt is fontos, hogy ugyanúgy gondolkodjunk a bizalomról, a hűségről és az őszinteségről és ha a másik megnyugtatására irányulóan teszünk valamit (ha egyáltalán megehet nyugtatni, mert nem egy paranoiás, akinek úgysem elég semmi), akkor azt ne érezzük behódolásnak, papucs dolognak vagy kényelmetlennek, hanem legyen természetes.

Ugyanilyen természetes az is, hogy nem lájkolgatjuk idegen csajok/pasik képeit, ismerősökét is csak akkor, ha van értelme és nem egy szexizős szelfi. Sokan ezt hülyeségnek tartják, mondván, hogy nehogymár egy ilyen apróságon akadjon fel a másik, de számomra ez épp fordítva is egy hülyeség. Tudok élni anélkül, hogy tetszésem fejezzem ki egy ellenkező nemű illegésére, főleg, ha nem is ismerem. És tudok enélkül élni főleg úgy, hogy nekem ez egy semmiség, a páromat viszont megkímélem attól, hogy ha valahogy észre is veszi, ne hasonlítgassa magát az illetőhöz fölöslegesen vagy érezze magát szarul miatta, kérdésekkel a fejeb3, hogy mit akartam én ezzel mellette.