Minden nap gépezik legalább 3 órát, ház körül nem segít valami sokat. Valami megoldást talált valaki erre, ha nem akarom elhagyni?

Sajnos látszik, hogy ő legénylakásban volt 2 evig, 0 lakótárs, előtte kolis volt meg otthon lakott és urambocsá' tenyleg semmi más dolga nem volt, mint a szobáját valamennyire rendben tartani, ugyanis a koliban sem ganyéznak fürdőt meg konyhát a tanulók általában.

Én meh megtanultam háztartast vezetni, mert a lakótársaim az albiban tojtak rá. Nekem sem ment eleinte, de a saját érdekemben muszáj volt.

Én elhiszem, hogy a férfiak 80%-a ilyen lehet, tisztelet a kivetelnek, ez az első együttélős kapcsolatom, a többi nem jutott el idáig, és egyszerűen nem kéne ezen elcsússzon a dolog... :(

1,5 éve, fél éve lakom vele, és fokozatosan lesz a helyzet egyre rosszabb. :( Szilveszterkor nem mondta meg, hogy aznap dolgozik, 14-ig, 15:00-ra jött az első vendég. Szó szerint ömlött belőlem a vér aznap, mert megjött és patakban folyt a könnyem mert egyedül maradtam a rendrakással a társaságnak. Persze ők agyondicsértek, a páromnak meg elsírtam magam, mikor azt mondta a mosogatógépet nem pakoltam be, miközben a fürdőt sikáltam.

Mondtam neki ha semmi se jó, akkor inkább bent maradok a szobában es bőgök. Azóta is tett más taplo megjegyzéseket, hogy amikor ő elment a baràtjával egy másik városba vasárnap, minek takarítottam, amikor ő is meg tudja csinálni. Mondom igen, csak engem most zavart és most volt rá időm. Neked nem tudom mikor lesz...

Azóta idegesít ez az egész. A higiénia miatt, én is szét tudom szórnina cuccaim, de a higiénia hiányát nem bírom.

Amúgy minden ilyen után elkezd vígasztalni én meg kezdem úgy érezni magam, mint egy drámakirálynő. Ez nem normális... :(

De akkor legalább hadd fizessek takarítót ha havi 1x telne rá, mert se körmösöm, se semmi, de szerinte ennél feleslegesebb dolog a világon nincs.