Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van még visszaút vagy ennyi? Szexmentes kapcsolat női szemmel.
23 és 30 évesek vagyunk, 3 éve vagyunk együtt, van egy félévesünk.
A problémák elég régen kezdődtek, úgy kb 2 éve komolyabban. Sokat küzdöttünk, hogy távkapcsolatból összeköltözés és közös élet legyen, amit sikerült is elérni, azonban ahogy telt az idő, úgy érzem, egyre kevésbé voltam neki érdekes. Napi 2 szexről szép lassan heti 2, aztán havi 2 lett, most ott tartunk, hogy kb 10 hónapja 2x voltunk együtt, akkor se láttam rajta, hogy túlzottan élvezné. Az önbizalmam romokban, emiatt frusztrált és hisztis vagyok.
Próbáltam már vele beszélni erről, elmondása szerint ugyanúgy szeret, csak mindig kattog valamin, stresszes, stb, és nincs libidója.
Tudom, hogy elintézi magának a dolgokat, és ez iszonyúan bánt.
Mikor még volt köztünk szex, akkor sem volt eget rengető, sosem volt orgazmusom vele, nem is különösebben törte magát, hogy legyen, 5-10 perc és ő kész volt.
De sosem róttam fel neki, szóval azt sem lehetne mondani, hogy elvettem az önbizalmát. Egyszerűen rám unt, úgy érzem.
Mégis mit lehet ilyenkor tenni?
Nem jött az a gyerek irtó korán?! Még jóformán ki sem derült, hogy tudtok-e hosszútávon együtt élni, összeilletek-e, de már be is kaptad a legyet.
Gratulálok! Még egy kisgyereknek el van bhaszva az élete.
Akkor lehet megmenteni, ha mindketten akarjátok. Az nem megoldás, hogy ő a könnyebbik utat válassza. Másrészt nagy kérdés, hogy a hétköznapjaitok hogy néznek ki. Oka van ha a férfi elhúzódik a nőtől. És nem biztos hogy a külsőben kell keresni a hibát.
Te mennyit változtál az elmúlt években? Külsőleg is, de stílusban is...
"A problémák elég régen kezdődtek, úgy kb 2 éve komolyabban."
"van egy félévesünk"
Eddig sem volt visszaút, titeket mégsem zavart.
Nem, nem jött korán. A legcsodálatosabb dolog, ami történt velem :)
Biztos változtam, én is és ő is. Ahogy távolodtunk, úgy kezdtek el idegesíteni jobban a dolgai, és viszont is, ezért sokszor össze-összekaptunk, ami miatt még kevésbé toleráltuk egymást, és így tovább. Az egész olyan, mint egy ördögi kör.
Tény, hogy hisztis vagyok, már ha nagy ritkán közeledik, akkor sem kérek belőle.
Ha szökőévente egyszer kezdeményez, elutasítom, mert egyszerűen már nincs önbizalmam lefeküdni vele.
A baba nem oszt, nem szoroz a történetben.
Szerető családja van, fix anyagi körülményekkel, mindenki imádja, teljesen mindegy, hogy mikor jött.
"Nem, nem jött korán. A legcsodálatosabb dolog, ami történt velem :)"
Aztán leírod, hogy mennyire diszfunkcionális családot adtatok a háta mögé... Hát, lehet, hogy a szülői önzőséged miatt neked a legcsodálatosabb dolog, mert ezzel próbálsz valamit kompenzálni, de azért majd pár év múlva kérdezd meg neki, hogy mennyire volt csodálatos felnőnie egy ilyen családban...
Az ilyet sose értettem, pedig én is nő vagyok.
A szex s2ar, tehát fix, hogy a kommunikáció is s2ar, ezért se tudjátok megbeszélni, hogy nem jó és/vagy miért nincs szex.
De gyereket vállaltok.
Minek?!
Visszaút alatt mit értesz? Újra külön éltek, tàvkapcsolatban, és sok rossz szexben van részed? Nincs mihez visszatérni, hogy akkor még jó volt. Ez kezdetektől s2ar volt, csak nem akartad tudomásul venni.
Ha minden gyerek tökéletes, harmonikus párkapcsolatba születne, ahol 20 éve együtt vannak egy vita nélkül a szülők, akkor egy gyerek sem lenne.
Köszönöm, de nem azért írtam ki a kérdést, hogy szülőségemben megkérdőjelezzetek.
Sosem veszekedtünk előtte, ezután sem fogunk.
És áldom az eget, hogy nem vártam az anyasággal még 5 évet, mert akkor könnyen lehet, hogy nem is lett volna kitől anyának lennem.
A kisasszony köszöni, nagyon jó dolga van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!