Mi a véleményetek arról, hogy büntetni kellene a megcsalàst?

"Én a válást büntetném pénzzel."

Egyik nagynéném - nyugodjon békében - azért vált el a férjétől, mert a férfi alkoholista lett és agresszívvé vált, nem ilyen volt kezdetben, nem is volt semmi arra utaló jel, hogy ilyenné válhat, lett két gyerekük, tervezett gyerekek. Csak aztán jött a férfi életében egy váratlan helyzet a munkahelyén, ami őt hátrányosan érintette, és ezt ő nem tudta feldolgozni, az italhoz nyúlt, és megindult a lejtőn, nem tudták megállítani. Korábban nem volt hasonló helyzet az életükben a házasság előtt, ami erre rávilágított volna, hogy képtelen lesz egy ilyen problémát kezelni. Nagynénémet a két gyerekkel a család szó szerint menekítette ettől a férfitől. Szerintem ha büntették volna akkoriban a válást, inkább vállalja a család az adósságot ítéletnapig, mint hogy nagynéném és a két gyerek áldozat maradjanak egy bántalmazó családi légkörben. Egyébként nem ment férjhez ismét, felnevelte a gyerekeket a család segítségével. Sajnos összeszedett egy rákot is, abba halt bele, a két az apjuk agressziója miatt sérült, egyikük olyan mértékben, hogy felügyelet kell mellé felnőttként is.

Én nagyon erősen szűrök társkeresésnél és olyan dolgokra is megszólal a vészcsengőm, ami fölött sokan elsiklanának, de nagynéném példája is mutatja, hogy van, ami nem látható előre, ha nincs olyan helyzet.

"Érzed ugye, hogy nem ez a mindennapos manapság?" - Igazából nem lehet tudni, hogy mennyire mindennapos vagy nem mindennapos a nagynénémhez hasonló kapcsolat, sokszor ugyanis aki erőszak áldozata, az fél, nem mer szólni, lebeszélik, hibáztatják, esetleg már így nőtt fel és ezt látta természetesnek, nem lát kiutat, reményt, hogy van más, lehet más, mert ezt a mintát látta, vagyis nem minden eset derül ki. Nagynéném esetéről csak azért tudok, mert a közeli családomban történt, de amúgy ezt sem tudnám, nem verték nagy dobra, nem reklámozták, hogy miért mentek szét, nem lett belőle bulvárcikk, nem volt #metoo és hasonlók.

De volt gyerekkoromban egy család nagyszüleim szomszédságában, a gyerekekkel a kerítésen keresztül haverkodtam (először 3-an voltak, amikor megismertem őket, majd lett egy negyedik gyerek is), a szülők alkoholisták voltak, anyuci is, ráadásul mikor az első férje meghalt, hozzáment egy másik alkoholistához, a gyerekekkel állandóan üvöltöztek, verték őket, tudta az egész falu, mi folyik, de senki nem tett semmit, aki tehetett volna - bár nem tudom, akkoriban mit lehetett egyáltalán tenni -, azok a gyerekek így nőttek fel, az egyikükről tudom, hogy már nem él, nagyanyám mesélte, hogy meghalt, nem tudom, a 30-at betöltötte-e egyáltalán, vagy még huszonévesen. Abból a családból sem lett bulvárhír, én itt mesélek róla, ha olyan téma van, de senki nem tudná, hogy kik voltak meg hol történt.

Aztán ott a pszichés bántalmazás, ott van az, amikor egyik fél saját magától függővé teszi a másikat, beetetve a mézesmadzagot, hogy majd eltartja, ne dolgozzon, aztán egyre több dologban szorítja meg, van, aki már az elején kiszúrja, de van, aki nem fog gyanút kezdeti apró jeleknél, és szépen belesétál, mint légy a pókhálóba, aztán mire észreveszi, már jóval nehezebb kikeveredni, esetleg válni kell, aztán kapja az ívet, hogy minek ment hozzá... Nem véletlenül írtam korábban, hogy nálam nagyon hamar meg tud szólalni a vészcsengő olyan dolgoknál, amik sokaknak nem tűnnek fel. Láttam pár ronda családi kapcsolatot, és még nem a legrosszabbakat, de már ezek is kiélesítették a radarjaimat, mire érdemes odafigyelni társkeresésnél.