Kinek, hogyan sikerült legyőznie a féltékenységet?

Tudtam h a sok unalom a sok kombinazio es a kepzeloerom miatt van.

Sokszor bebebeszeltem magamnak h megcsal

volt h el is kepzeltem es a legrosszabb h a sajat agyszüleményemet el is hittem.

Máfel-2 év kellett ahhoz h változtassak

Nalam fejben dolt el.

Amikor ilyenekre kezdtem gondolni magprobaltam masra gondolni.

elterelni a gondolataimat.

Es magamban sokszor mondtam h nem szabad agyalni...

nem,nem csal meg,nem nincs senkije,

dugoban ult azert kesett 5percet nem azert mert szeretoje van...

nehez volt de nagyon sokat javultam

teljesen magvaltoztam.ehhez legfokepp az segitett hozza h a ferjem aki akkor meg baratom volt elakart hagyni mert nem birta tovabb a gyanusitgatasaimat.mar minden rendben van😊Ossze hazasodtunk 1 éve😊

Nem sikerült, csak magamban tartom.

Van egy nő a munkahelyén, akinél bepróbálkozott mielőtt mi összejöttünk volna. "Nagyon szép (tényleg az női szemmel is), okos, jajj de vicces, olyan jót tudunk beszélgetni, amit még veled se tudok, minden nap együtt reggelizünk és hazafelé is egyszerre megyünk"...

Tisztában vagyok vele, hogyha a nő meggondolja magát, akkor a barátom álló farokkal fog utána loholni és elhagyni engem. Ezt meg is kérdeztem a barátomtól, aki látványosan habozott, hogy erre most mi a jó válasz: amit hallani akarok vagy az igazság?

A nő egyébként tényleg gyönyörű és fix párkapcsolatban él, az esküvőjüket tervezik, a barátomnak meg fantasztikus a személyisége, de külsőre.... hát, na, a humorával vett le a lábamról, nem az arcával.

Így kicsi keserűséggel, de mosolyogva, megpuszilva engedem útjára a barátom, amikor elmennek sörözni/beszélgetni, közben azért éberen figyelem a viselkedését (nem kutakodok, nem mászok bele a facebookba). Mindig is a hideg rázott, amikor másokat hallottam rikácsolni vagy kiabálni emiatt (szüleim mindketten ilyenek voltak).