Teljesen alaptalan féltékenységet hogy lehet kezelni, ha az illető nem akarja elvágni meglévő baráti kapcsolatait?

Két oldala van ennek is mint mindennek ami két ember között történik.

Éppen ma esett rosszul egy ilyen régi, ellenkező nemű barát felbukkanása és beszélgetésre való invitálása a párom részéről.Mikor ettől a hírtől nem lett túl jókedvem, duzzogva mondta, hogy jó akkor nem találkoznak. Arra már nem emlékszik, hogy milyen patáliát csapott mikor én merészeltem valakit minden hátsószándék nélkül elhívni, mert tudtam hogy éppen nagyon magányos.

Szóval akik könnyedén odavetik az aggódó vagy túlgondoló másiknak, hogy ő csak barát, kerülhetnek hasonló helyzetbe és akkor majd eszi őket is penész.

Hát, ezt sikerült jó körülményesen megfogalmazni. A felvázolt helyzet mindenesetre ijesztő: XX-nek "fáj maga a tudat is, hogy (XY) ellenkező nemből bárkivel is beszél, akár ha félévente egyszer is egy fél-egy órára". Mit tehet XY?

Azért nézzük meg mindkét fél irányából ugyanazt:

1) XY nem akar fájdalmat okozni annak, akit szeret, EZÉRT MEGSZAKÍTJA a baráti kapcsolatait (vagy)

2) XX nem akar fájdalmat okozni annak, akit szeret, EZÉRT ELFOGADJA annak baráti kapcsolatait

És máris patthelyzet van.

Megoldás: XX felkeres egy pszichoterapeutát és felkutatja beteges féltékenysége, birtoklási vágya gyökerét és rájön, hogy azt nem XY viselkedése, hanem egyedül ő tudja befolyásolni. Ha ezt XX nem teszi meg, féltékenységi tébolya idővel megöli a párkapcsolatát. És a következőt is. És a következőt is...

Ok mindig lesz a féltékenységre, hiszen XY-nak időnként csörög a telefonja, XY-nak ismerősei vannak a facebook-on, XY ki tudja, kivel levelezik, XY bemegy a munkahelyére, XY köszön a kolléganőjének, XY ránéz a bolti eladóra... ha XY-nak netalántán már kulcsa sincs a saját lakásához, nehogy ki tudjon lépni az ajtón, még akkor is ott van, hogy kinézhet az ablakon, vagy hogy valaki másra GONDOL...! A téboly lehetőségei végtelenek, XX-et az agya nem fogja cserben hagyni...

De erre is csak azt tudom mondani, hogy XX valahol a múltban összeszedett egy súlyos önértékelési hiányt, talán korai éveiben bizalomvesztést élt át, talán a szülei nem figyeltek rá, nem nyújtottak biztonságot és most ezt görcsösen próbálja ott megszerezni, ahol nem lehet. Egy párkapcsolatban nem lehet ezt a korai hiányt pótolni. XY nem helyettesítheti a pici XX édesanyját, nem veheti fel, ha sír, nem lehet vele ott 0/24-ben, ahogy pici XX-nek erre szüksége lett volna, de nem kapta meg. Az ilyen vágyakra rámennek a párkapcsolatok. Párkapcsolat csak egyenlő felek között működhet, gyerek-szülő viszonyban nem. Be kell látni, hogy ezt XX saját maga tudja megoldani saját hatáskörben, nem a külső körülmények befolyásolásával. Sokféle önismereti terápia érhető már el szerencsére, csak a célt kell jól meghatározni, hogy az tükrözze ugyanezt, hogy saját magunkkal akarunk szembenézni. Ez az egyetlen út.