Akiket nem hagy el a barátjuk/férjük a szerető kedvéért (miután kiderült a félrelépése), ezek a nők tényleg azzal áltatják magukat, hogy azért marad velük, mert őket őszintén szereti? Nem érzitek, hogy ez mekkora önátverés?

Ezt a szöveget utálom: Idealista huszonéves.

Mintha a huszonévesek mindegyike idealista lenne és amint betölti a harmicat rögtön megváltozik. Én már tizenévesen sem voltam az, más meg harmincon évesen is az.

Az, hogy ki milyen világszemléletű, nem azon múlik hány éves, hanem hogy milyen hatások érték az életben. Mivel én sok sz..arságon mentem át, már gyerekkoromtól fogva, így nem lettem idealista huszonéves, de még csak idealista tizenéves sem.

És komolyan, mióta definíciója az idealistának az, hogy valaki erkölcsös és elítéli a megcsalást? Mióta definíciója az, hogy valaki a konfliktusait nem félrekúrással rendezi, hanem becsülettel kiszáll a kapcsolatból? Sehol nem írják ezt le.

Szóval gratulálhat magának, aki ezt írta a kérdezőnek.

A kérdésre válaszolva: Fogalmam sincs... Én azért maradtam a volt barátommal azután is, hogy megcsalt, mert elhitette velem, hogy megérdemeltem. Aztán a verést is szerinte megérdemlten kaptam. Tudta, hogy se önbizalmam, se önbecsülésem. Kiválóan értett a manipulációhoz és használta ellenem a rólam megszerzett tudását.

Ja és köze nem volt ennek ahhoz, hogy jóképű volt, könyörgöm. 160 centi volt és mindehhez 80 kiló és nem is túl jóképű. Ahhoz volt köze, hogy egy kapcsolatfüggő, önbizalomhiányos kis nyomi voltam. Ezt így, nyersen leírva, töredelmesen bevallom. Sokat kellett azon dolgoznom, hogy meg tudjak tőle szabadnulni. Folyamatosan azt hajtogattam, hogy én nem ezt érdemlem, jobb vagyok ennél. Végül sikerült. Még utoljára megütött, visszaütöttem, amin meglepődött, majd azt mobdtam neki, hogy egy kis senki és végigdugott mindenki egy buliban. Leköpött és otthagyott. Erre azért volt szükség, mert csak így hagyott el. Korábban, amikor próbáltam vele szakítani, odajött a házunkhoz és könyörgött nekem, zaklatott. Viszont ott tapostam bele, ahol tudtam, hogy a legjobban fáj neki, nem bírta elviselni a tudatot, hogy megtettem, amit ő is. Félreértések elkerülése végett, nem csaltam meg.

Lehet, hogy ezerből egynek bejön és megváltozik a megcsaló fél, de inkább arról van szó, hogy a megcsalt ember valamilyen indokból marad benne a kapcsolatban. Félelem, pénz, lakhatás, önbecsülés teljes hiánya, kinek mi. Úgyis újra megteszi a megcsaló, nem nagyon van kivétel. A bizalom meg sosem jön vissza. Egy pokol úgy élni az életed, hogy mindig görcsben van a gyomrod, amikor a másik azt mondja kimarad éjszakára, céges bulija van, csapatépítő, túlóra... Nem tudom kinek kell ez hosszútávon, de ők tudják. Mindenki a saját életéért felelős.

Én csak azt nem értem, miért kell ezen ennyit filóni, oldalakon keresztül pocskondiázni azt, aki mondjuk megbocsájt. Nincs jobb dolgotok, de tényleg? Ez ne egy érett gondolkodás, amit itt egyesek művelnek. Nektek miért fáj az, ha valaki együtt marad a párjával, miután megcsalták? Ha leírjátok 100x,hogy az ilyen ember milyen marha, attól ti jobbat alszotok? Az ilyen ember magasról tojik a véleményetekre, megbocsájt, és tesz arra, hogy ti a többség mit gondoltok róla. Komolyan, már már feltételezem, hogy valakinek ez irigység, hogy más ezen túl tud lépni, és van olyan akinek azután jobb lesz a kapcsolata mint előtte.

El kell fogadni, hogy van az a tábor, aki elnéző, és van az a tábor aki rögtön kiteszi a megcsalót mint macskát üríteni. Mit kell ezen ennyit lovagolni?!

Utolso,egyetertek.

Nalunk 8 eve tortent,hosszu tortenet,de a mai napig teper,puszilgat,simogat,sokszor mondja ,hogy szeret,es nem ismetlodott meg soha.

En nem bantam meg,hogy nem valtam el,es tolem akarmit gondolhatnak,vagy irhatnak.Kb.letojom.Ha valaki ezert lepontoz,tegye,hatha jobban alszik majd tole.