Akiket nem hagy el a barátjuk/férjük a szerető kedvéért (miután kiderült a félrelépése), ezek a nők tényleg azzal áltatják magukat, hogy azért marad velük, mert őket őszintén szereti? Nem érzitek, hogy ez mekkora önátverés?

# 2

Vannak ennyire bolond nők!

Én együtt maradtam a férfival, miután kiderült, hogy megcsalt az exével, de rohadtul boldogtalan voltam, előre borítékolható volt a bukás. Fél évre rá kinyögte, hogy ő mégis az exét ajarja, pedig előtte leígérte a csillagokat is az égről.

30N

Ezzel a megcsalásos témával kapcsolatban már annyi kérdés, megközelítés született, hogy regényt lehetne írni.

Ne nézzük már le azt aki megbocsájt és azt se istenítsük aki kidobta a párját. Ahány kapcsolat annyi féle történet amibe nem lát bele senki csak az a két ember. De az élet minden területén próbáljunk meg ne esküdtszékbe érezni magunkat és ne ítélkezzünk.

Ha egy nő ezzel a szemlélettel próbálja vígasztalni a lekét akkor legyen így!

A gyerekemet majd, ha felnő a saját útját fogja járni a maga kis nehézségeivel és kudarcaival amiben csak bízok, hogy helyesen tud kezelni.

Bárcsak lenne egy zsák amibe az életnehézségeihez lenne egy használati utasítás, de akkor túl könnyű lenne.

Ne értsd félre, nem azt mondom, hogy bocsássuk meg a megcsalást, de fogadjuk el, hogy valakinek ez is egy opció és ettől még normális ember.

Előre mondom, nem érdekel, ha lepontoztok!

Kérdező, te nagyon ostoba vagy!

Előre ítélkezel ezer meg ezer, általad nem ismert feleség fölött. Mit tudsz te a kapcsolatukról? Semmit! Te nem bocsátanál meg, ez szíved joga. Más meg más nézőpontból látja ezt. Próbáld meg elfogadni, hogy ezerféle gondolkodásmód és élethelyzet van.

Először is, rohadtul nem mindegy, hogy egyszeri alkalom volt, vagy évek óta folyamatosan, akit lehetett, elkapott a férfi. Nem mindegy, hogy házasságuk mely szakaszában történt. Közhely, és pont nők szokták emlegetni, hogy ha megcsalás történik, akkor a másik fél is nézzen magába.

A megcsalás, noha mindenképpen rossz válasz a házassági problémákra, egyben tünet is: a megcsaló nem kapja meg, amire vágyik. Lehet, hogy egy viharos-könnyes szembenézés után maga a feleség is elismeri ezt, és belátja, hogy neki is változtatnia kell. Innen lehet kölcsönös megbocsátás, kölcsönös újrakezdés.

Iskolában meg az általad említett ostobaság helyett inkább azt kéne tanítani, hogy egy párkapcsolatot nem úgy kell kezelni, mint egy olcsó kínai cipőt: ha baj van vele eldobom és veszek egy másikat. Egy jó házasság alapja a másik iránti tisztelet és az, hogy a másikat boldoggá akarom tenni. Paradox helyzet: ha a két fél azért házasodik, hogy saját maguk boldogok legyenek, akkor jó eséllyel boldogtalanok lesznek benne. Ha azért, hogy egymást boldoggá tegyék, akkor ők maguk is boldogok lesznek benne. Aki nem képes önzetlenül szeretni, az nem lesz boldog a párkapcsolatában sem.

Ma a fogyasztói szemlélet uralkodik az emberi kapcsolatokban is. Ennek eredménye a rengeteg válás és megcsalás.