Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Akiket nem hagy el a barátjuk/férjük a szerető kedvéért (miután kiderült a félrelépése), ezek a nők tényleg azzal áltatják magukat, hogy azért marad velük, mert őket őszintén szereti? Nem érzitek, hogy ez mekkora önátverés?
Én megbocsájtottam amikor kiderült, hogy szeretője van, de azért mert én is mentem félre a kapcsolat legelején. Ő is megtudott bocsájtani, nem dobott el, kitartott mellettem, én is ezt tettem, ennek több éve.
És szerintem igen. Van a kérdésedben valami. Aki nem szereti a másikat az otthagyná a szerető kedvéért. A szerető csak arra jó amire ugye...
11 éve együtt.
"Iskolában meg az általad említett ostobaság helyett..."
tehát én ne ítélkezzek, de te teheted és le is szólhatsz?!
"inkább azt kéne tanítani, hogy egy párkapcsolatot nem úgy kell kezelni, mint egy olcsó kínai cipőt"
igen, én is erre céloztam.
az a fél, aki megcsalja a társát, annyiba sem veszi, amennyit egy kínai cipő ér!!
"Egy jó házasság alapja a másik iránti tisztelet és az, hogy a másikat boldoggá akarom tenni."
de ha egyik fél megcsalja a másikat, ott már nincs tisztelet és pont.
ezt kár ragozni, mert ennél egyértelműbb erkölcsi alapállás nincs is.
ha boldogtalan, kommunikálja, menjenek terápiára, dolgozzanak a kapcsolatukon, én nem az eldobást javallom.
de amiről én beszélek, az más tészta: ha egyik megcsalja a másikat, ott se szeretet, se tisztelet.
ennyi.
Szerintem ez nem ennyire fekete-fehér. Ha érdekel a téma, olvasd el Mira Kirshenbaumtól Amikor a hűségesek hűtlenkednek c. könyvet. Nagyon érdekes, és nem csak egyfajta magyarázat létezik.
Nem lehet azt modnani, hogy minden esetben a megcsaló fél egy szemét, gonosz ember. Sőt, vannak olyan esetek, amikor kifejetetten jót tesz egy házasságnak, mert felrázza az állóvizet, végre magába néz mindkét fél.
Mert a megcsalás egy tünet, ahogy írták is előttem.
Idealista huszonéves vagy, vagy épp megcsalt harmincas?
"vannak olyan esetek, amikor kifejetetten jót tesz egy házasságnak, mert felrázza az állóvizet, végre magába néz mindkét fél."
Sokan szeretik ezzel hitegetni magukat.
A környezetemben akikkel ez megtörtént és próbáltak együtt maradni, nem jött össze, mert a bizalmatlanság a megcsalt félben úgy nőtt, mint egy kelés vagy daganat.
Az agyukat ezek a barátnőim sosem tudták teljesen leállítani, mindig pörögtek ezen, mindig rettektek, hogy újra megtörténik és elfelejteni sem tudták. Ezért szakítottak, elváltak. Egyik sem maradt hosszú távon együtt a párjával.
Biztosan vannak, akiknek használ, de nem ez a jellemző, nem ez a nagy átlag.
Amúgy meg kellene a francnak ilyen kapcsolat, ahol az állóvizet egy megcsalás mozgatja!
"Idealista huszonéves vagy, vagy épp megcsalt harmincas?"
Egyik sem!
Engem még soha nem csaltak meg, de ez nem jelenti azt, hogy kiváltságosnak gondolom magam, mint akit soha nem is csalhatnak meg.
Viszont rokonságban megtörtént és nem értem az illetőt, aki homokba dugta a fejét utána és szarból próbál várat építeni a gazember férjével.
Akik megcsalás után együtt maradnak a párjukkal azok általában azért teszik, mert alacsony az önértékelésük, úgy gondolják, nála jobbat nem kaphatnak, nem érdemelnek, vagy pedig valamilyen kényszerhelyzet miatt, például nem tudnák eltartani a gyereküket egyedül, nem lenne hová költözniük. Egy egészséges önértékeléssel rendelkező nő nem maradna olyan kapcsoltban, ahol ilyen méltatlan, megalázó helyzetbe hozták.
Önmentegetés az, amikor valaki leírja, hogy a párja hibája, hogy megcsalni "kényszerült" őt, hiszen a lehetőség adott lett volna a megcsaló félnek, hogy próbálja megbeszélni a problémákat, kommunikálni a társa felé, hogy mivel elégedetlen, mi az, amin közösen változtathatnának.
Ugyanakkor olyasmiken nem tud változtatni egy nő sem, ha a férje egy 20 éves fiatal lánnyal csalja meg. Azon sem, amikor a férfiak a közösen vállalt gyerek után úgy döntenek, ők mégsem szeretnének családosat játszani, vagy nem elég érettek ahhoz, hogy el tudják fogadni, ezentúl a saját gyerekükkel kénytelenek osztozni a párjuk idején, figyelmén, energiáján.
Az is érdekes, hogy azt hozza fel valaki indoknak, ha szexuálisan nem kap meg valamit a férj, és ezért csalja meg a feleségét. Olvastam már itt olyan történetet, ahol a megcsalás indokaként a férfi azt taglalta, hogy a szeretője engedi, hogy véresre! kefélje a fenekét (hogy szó szerint idézzem), a párja pedig nem vállalná az anált sem. Tehát felmerül a kérdés, hogy vajon meddig kellene vállalni, amire az egyik fél egyáltalán nem vágyik, a másik pedig az átlagostól eltérő vágyait nem hozza elő a kapcsolatuk elején, csak évekkel később, és elvárná, hogy a felesége a saját akaratát, élvezetét elnyomva teljesítse az ő kéréseit, különben megcsalással szankcionálja a beteljesületlen kívánságait.
Férfiaktól lehet itt azt is olvasni, hogy ha a feleségnek fontos a férj, akkor vele marad, megpróbálja ő kijavítani a feltételezett hibáit, amiért "szegény" férfi arra kényszerült, hogy megcsalja. Igen ám, csak ha a másik nem szereti annyira, nem tiszteli annyira azt, akivel együtt van, hogy ne csalja meg, akkor miért, hogyan várhatja el, hogy majd a feleség lesz, aki mindig tűr, próbálkozik, elnézően viselkedik? Gusztustalan ez a manipulatív, zsaroló módszer, amit itt egyesek előadnak, hogy ha fontos neked, akkor megbocsátod. Neki nem voltál annyira fontos, hogy érdekelje, milyen érzések lesznek benned a megcsalás miatt, milyen hatással lesz ez az életedre, a közös életetekre, de te legyél áldozatkész, nézd el neki, amiket veled tesz.
"Egy egészséges önértékeléssel rendelkező nő nem maradna olyan kapcsoltban, ahol ilyen méltatlan, megalázó helyzetbe hozták."
Ez a kulcsmondat, a legfontosabb! Zöld pacsi ment érte!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!