Ebben a helyzetben elválnál vagy halgatnál és megmentenéd a házasságod?

De miért nem tudtál megálljt parancsolni a nemi szervednek? Megérte 20-30 perc élvezet 20-30 tonna lelkiismeret-furdalásért cserébe?

Ha volt bátorságod megcsalni, vállald a következményeket is. Úgy fair, ha elmondod neki, aztán majd eldönti, hogy mit szeretne.

A hazassagotokban ez a megcsalas mar csak egy sokadik porszem, nem is ez a lenyeges.

Az a lenyegesebb, hogy mi vezetett odaig, ahol most tart a kapcsolatod a ferjeddel.

Es hogy akarod megmenteni? Csak mert egyedul nem fog menni, a ferjed meg cseszik ra.

Az én unokatestvérem ugyan ilyen helyzetben van, csak neki 3 gyereke van, és passz hogy megcsalta-e a férjét. A lényeg, hogy ez egy nehéz szituáció, mert lehet tudod ott a gyermek, mégis nem bírod elviselni a férjed.

Lehetne enyhítő ok emiatt, hogy megcsaltad, de nem ez lett volna a megoldás. Nyilván az ember ilyenkor valamennyire önző és a maga örömét akarja, de előbb a férjeddel kellett volna megbeszélned mindent, mielőtt ezt meglépted.

Mamám mindig azt szokta mondani akkor, amikor én meglepődöm mennyi évig együtt voltak a papával: "Bizony, pedig mi is elválhattunk volna, de mindig a gyerekeket tartottuk inkább szem előtt, hogy nekik hogy kell majd felnőniük."

Mindenképpen próbáljátok ketten rendbe hozni ezt a házasságot, beszéljétek meg vagy menjetek terápiára akármi. A kérdés amiket fel kell tenned magadnak:

1. Ilyen volt a házasság előtt is?

2. Ha nem, miért viselkedik úgy most ahogy?

3. Hogy lehetnétek újra boldogok?

Nyilvánvalóan valamiért hozzá kellett menned, tehát előtte boldogok voltatok. Mi változott azóta?

Mindketten határozzátok meg, hogy milyen kompromisszumokat vagytok hajlandóak kötni azért, hogy minden olyan legyen mint régen.

Csak a legvégső esetben ajánlom a válást, ha tényleg nem segít más és hajthatatlan.