A ferjem megcsalt, ugy hogy 3 honapos babank van. Mit tegyek?

38-as. Majd mesélj a női pszichés terrorról is, amikor megemlíted a bántalmazó kapcsolatot. Előre is köszi.

Kérdező! Gondolom az életed értelme pisztolyt nyomott a homlokodhoz hogy menj hozzá. Bizonyára így volt. Aztán pisztolyt nyom a homlokodhoz azért is, hogy naponta 3X elégítsd ki. Természetesen ez is így van.

Gondolom ez a csodálatos ember, a 28 éves megtestesült tesztoszteronbomba, az emberi formát öltött céltudatosság és gyengédség a TE választásod volt. Nem az út széléről szedted fel, előtte gondosan feltérképezted, megismerted. Nem valószínű hogy az elmúlt fél évben fordult 180 fokot.

Szóval az van, hogy azt kaptad pontosan, amit érdemeltél.

Én nőként azt mondom, hogy ez az egész a te hibád kérdező. Ismerkedési szakaszban eltakarta a valóságot a rózsaszínű köd? Az ilyen típusú férfiak nem 5 perc alatt válnak ilyenné, hanem mindig is ilyenek voltak. Erre te mit csináltál? Hozzámentél, gyereket szültél neki, napi többször kielégíted. Innentől kezdve már a kérdésedet sem értem.

Én kérek elnézést 39 éves anyukaként a normális, családra vágyó férfiaktól akik folyamatos elutasításban részesülnek. Itt most az van, hogy a kérdező egy kiskirályt csinált és csinál a mai napig is egy magányt érdemlő egoista pasiból. Ennek az egésznek a mondanivalója a szomorú.

Én más véleményen vagyok mint a többség.Tudom, megcsalta, nincs mentség rá.

DE: számomra pl. nagyon nem mindegy,hogy ez az egész a szexről szólt és nem volt mögötte érzelem.Ha úgy lépet volna félre,hogy szerelembe esik,többször találkoznak, szexuális kapcsolat alakul ki, és meditál azon,hogy kit válasszon..nem kérdés,hogy egy percig nem hezitálnék azon,hogy eldöntsem a kérdést.Itt nem alakult ki érzelem, ha jól, értem egyszeri alkalomról van szó, és ha "kiverte" az nem totális szex.

Nem, dehogy mentegetem a pasit. De azért amellett se állok,hogy a kérdező azonnal váljon el a gyerekkel és költözzön el. Még egy időre se... Akinek van gyereke tudja,hogy mivel jár ez. A gyereknek kell a megszokott környezet, és még ha megfelelő otthon is lenne a szülőknél az már nagyon nem olyan, mintha valaki függetlenként még otthon él.

Én a kérdező helyében mérlegelnék. Ő ismeri a férjét. Ha ez egyszeri alkalom volt, megbánta, ragaszkodik a családhoz, ugyan nem felejteném, de megbocsájtanék és előre néznék. Ha viszont még egyszer előfordulna ilyen már nem haboznék.

Aki egyedül nevel gyereket tudja milyen nehéz, és aki gyerekkel keres párt, az is.És azt is utdjuk,hogy manapság azért nagyon ritka az,hogy egy kapcsolatban az évek alatt nem fordul elő ehhez hasonló kifelé kacsintgatás.

Jó, elején járnak a közös életnek, de hátha nem lesz többet ilyen..