Tagadjuk vagy bevalljuk a megcsalast?

Először is: Nem csalunk meg.

Másodszor: Amennyiben megtörtént, rögtön bevalljuk és vállaljuk a következményeit.

Fiuk. Tagadjatok le. A nokkel igy kell banni.

Lanyok.....ti valljátok be!!!

Túl van lihegve ez az ügy.

A legalább 5 éves kapcsolatok résztvevőinek 30%-a rendszeresen mással is létesít szexuális kapcsolatot, 40%-uk pedig legalább egy alkalommal "félrelép".

Ez egy társadalmi elvárás, korunk meghatározó véleménye elutasítja ezt a magatartást. Figyelmen kívül hagyva a lelki és testi szexualitás sokszínűségét, eme viselkedés nagyban az alacsony minőségű (illetve nem meglévő) szexuális kultúra és szexuális jellegű oktatás miatt fellelhető.

Az emberi kapcsolatok idővel megváltoznak, ahogy az emberek kulturális szokásai is átalakulnak. A patriarchális monogámia (szerencsére) kiveszőben van, a nők egyenjogúsága és a párkapcsolati felek egyenlősége a mai napig megválaszolatlan problémákat szül. Sajnos az emberekben meglévő társadalom/kultúra által kiváltott szexuális frusztrációk s előítéletek rengeteget rontanak a helyzeten. A szabadabb gondolkodást a tabusítás sem segíti.

Először is: nincs megcsalás.

De ha mégis lenne...megfontolnám,hogy miért is történhetett ez meg,milyen a házasságom/párkapcsolatom, bizalmasan kezeli-e a másik, vagy ki fog általa tudódni.

Ennek függvényében gondolnám át,hogy bevalljam-e.

Tudom, sokan nem értenek velem egyet, de egy hosszabb kapcsolat soráén adódhat olyan helyzet,hogy belesodródunk egy flörtbe, vagy félrelépünk, akár még egy ölelésre, vagy kedves szóra vágyva is. Nem kell azonnal borítani mindent, mert ha elmondjuk a párunknak bizonyára ez lenne.

Nem csalunk meg.

Ha mégis, akkor

a) szakítunk, mert úgy korrekt, ha már nem szeretjük a párunkat

b) ha szeretjük, akkor meg nem mondjuk el, mert nem tesszük rá az egész terhét csak azért, mert lelkiismeret furdalásunk van, hanem tanulunk az esetből, és soha többé nem csaljuk meg

5-ös válaszoló vagyok. Nem csodálom,hogy elpontozzák a válaszom (és a hasonlókat). A gyakorin kizárólag a hűség mintaképei vannak akiknek még a gondolatukban sem fordul meg az,hogy másra nézzenek.

Természetesen nem esek át a ló túloldalára, de 10-20-30 évet nem él le senki úgy,hogy gondolati szinten sem jut el a megcsalásig, főleg egy-egy nehezebb időszakban.

És soha ne mondd,hogy soha. Én is azt mondtam. Ma már nem mondom :( :)

Tagadas. A megcsalas egyik velejaroja a nehez lelkiismeret, me a bevallassal konnyits rajta hanem ha valaki lelkiismerete nem birja-akkor be tegye csaljon meg masokat.

Bevallani akkor erdemes ha a valaki el akarja hagyni a hazastarsat-maskent semmi ertelme.

4-es vagyok.

Nem tartom őket ostobának. Csupán zárkózott gondolkodásúnak, akiknek vagy szimplán nincs igényük többre annál a modellnél mint amit a társadalom eléjük tár. Vagy képtelenek rugalmasan kezelni az emberi kapcsolatokat, és túl mély sebeket ejtett bennük a társadalmi elvárás okozta sokk.

Ha az egyén boldogságát nézzük akkor akár boldogok is lehetnek, ha az elszalasztott lehetőségeket és az új megismerésétől való elzárkózást akkor már inkább beszélhetünk problémáról, hiszen a meg nem adott esély és az álszentség/önámítás nem több mint félelem illetve konvencionális hazugság.