Mit tennétek a helyemben?

Semmit nem tennék a helyedben. Ez két ember dolga, de te nem tartozol közéjük.

Nem tudsz ártani a nőnek, a nyilvánossággal legfeljebb elősegíted a kapcsolatát apáddal.

Szerintem ne posztolj semmit senkinek sem, ne kommunikalj velük.

Anyukaddal pedig legyél sokat, tamogasd

Maradj anyukáddal, támogasd lelkileg. Egyelőre apáddal ne beszélj, majd idővel, ha leül a por, meglátod, milyen érzések maradnak benned, hogy fel tudod-e venni vele a kapcsolatot vagy sem.

29n

"ez nem az első megcsalás,"

Ezért szoktuk írni, hogy nincs megbocsájtás megcsalásnál. Szakítani kell, bármilyen nehéz is.

"hogy a r*ancnak kiposztolok valamit az idővonalára"

R_bancozhatod a nőt, de SOHA sem a 3. fél a hibás. Ezt ne felejtsd el. Őt inkább nem kéne bántani.

Egyrészt fel kellene ismerni, hogy a megcsalás a párkapcsolatra vonatkozott, aminek te nem vagy a része. Tehát az, hogy megcsalta anyádat, az anyád problémája, főleg, ha már nem először tette és ő balek módjára sokadik esélyt is adott neki (nem kéne elhazudni anyád felelősségét a történetben, mert ezt nem lehet akárkivel akárhányszor megcsinálni, és gyávaságból mártírszerepet vállalni legalább annyira nem példaértékű szülői magatartás, mint félremenni).

A tanácsom az, hogy vond ki magad a szüleid magánéletéből, első lépésként, intézzék ezt el ők maguk. A te haragod azért ilyen erős, mert azonosulsz anyukáddal, mintha te is a kapcsolatban lettél volna, és téged is megcsaltak volna, mondogatod, amiket ő mondogat, és magadra veszed a fájdalmát. Pszichológiailag nem egészséges egyik szülőd sem, és a te hozzáállásod sem a kérdéshez. Ha nem bírod egyedül feldolgozni, akkor kérj szaksegítséget.

Jah, és az óvodás jellegű "csúnyát mondok a néninek" posztolást méltatlan viselkedésnek tartom egy felnőtt, 21 éves nőtől.

N34

"Mit tennétek a helyemben?"

Realizálnám a helyzetet mentálhigéniás szempontból, a magam érdekében.

" Bennem olyan nagy a gyűlölet "

Ez egy nagyon fontos dolog a leírásban.A gyűlölet gyűlik, és ha én gyűlölök valakit, akkor azt a negatív érzelmet én magam gyűjtöm.

"A szer etet, a gyűl ölet."(Zseniális nyelv a miénk.)

Tehát ha jobban akarom magam érezni, akkor nem az impulzust kell megváltoztatnom(nagy valószínűséggel nem is tudom), hanem a reakciómat az impulzusra, hisz negatív impulzusok mindenkit érnek, de mindenki megválogathatja tudatossággal, hogy miképpen reagál rájuk.

Ha ezt tudom alkalmazni akkor már jobban érzem magam, ami fontos, hogy tisztán tudjak gondolkodni, ne érzelmi-indulati módon cselekedve.

A jó szülő mindig túl jó, a rossz szülő mindig túl rossz, ez általában nem reális, mert a pozitív, vagy negatív érzelmeink szemüvegén keresztül szemléljük őket.

Te azt látod, hogy anyád hibátlan, apád hibás.Ez egyáltalán nem biztos, hogy a valóságban is maradéktalanul így van, nem tudhatod.

A másik nagyon fontos dolog annak a ténynek a fel, és elismerése, hogy a gyereknek semmi köze, és joga a szülő dolgához.Nagyban megkönnyíti az életet.

Célszerű lenne még azt is tudatosítanod, hogy nem téged hagyott el, hanem anyádat, amihez minden joga megvolt.

Én megszakítanám olyannal a kapcsolatot, aki elárulja a családját, és hazudik nekik.

Ilyen szemétből van épp elég az ember körül általában, ne kelljen még a családban is egy ilyet kerülgetni... főleg, hogy épp az ellenkezőjét teszi, mint amiről a családnak szólnia kellene. Ha ő engem nem tart fontosnak, akkor én minek tartsam őt?