Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehetnék, hogy ne veszítsem el a kisfiam (és feleségem)?
Feleségemmel hosszú évek óta együtt vagyunk, másfél éve közös fiunk született, nagyon imádjuk, mások elmondása szerint is mindketten nagyon jó szülők vagyunk.
De sajnos feleségem még jóval a fogantatás előtt szeretőt fogadott, ez pár hónapja kiderült. (Biztos én vagyok az apa, csináltattunk apasági vizsgálatot.) Én még mindig szeretem a feleségem, szeretném megmenteni a házasságunkat. Ő nagyon bizonytalan, nem tudja mit akar, de inkább a szeretője felé húz. Szerencsére nem gyilkoljuk egymást, viszonylag higgadtan tudjuk kezelni a helyzetet.
Feleségem elvesztését még könnyebben el tudnám fogadni annak ellenére, hogy még mindig szeretem. Ha nem lenne gyerekünk, már régen beadtam volna a válókeresetet.
A közös gyerek miatt viszont átértékeltem a helyzetet, szeretnék neki esélyt adni, hogy boldog családban nőjön fel. A válást én nem sürgetem annyira, mert minden nap ajándék, amit a kisfiammal tölthetek. Viszont minden nap egyben lassan ható méreg is, amíg a szerető is képben van.
Én azt szeretném, hogy a kisfiam boldog legyen és minél többet lehessek vele, lehetőleg nap mint nap. Ha még mellé visszakapom a feleségem is, az csak egy bónusz ajándék lenne. Ti hogyan próbálnátok megoldani ezt a helyzetet? Esetleg volt már más hasonló helyzetben, akinek ez sikerült?
"A férfiak és nők közti egyenlőség pedig annyira megvalósult, hogy a bíróságok 99%-ban az anyának ítélik a gyereket akkor is, ha az apa is ugyanolyan alkalmas (vagy még alkalmasabb) lenne a nevelésére, mint az anya."
Sajnos ez a szomorú igazság. Szerintem én is lennék ugyanolyan alkalmas a gyereknevelésre, mint ő, de persze máshogy. Egy gyereknek nem egy szülőre van szüksége, hanem egy apára ÉS egy anyára egyszerre. Egyik sem tudja a másikat pótolni.
Többen javasoltátok a közös felügyeletet, úgy tűnik ebben nem lesz vita köztünk, ha végül mégis válunk. Nem akarunk vérre menő vitát, a gyerekfelügyeletről. Ha válunk, akkor békében, megegyezve mindenben és gyorsan.
"A közös felügyelet lenne a legjobb megoldás. Nem a gyerektől válsz el."
Valahol jogos, de én azért nem jónak nevezném a közös felügyeletet, hanem inkább a legkevésbé rossz megoldásnak. Igaz, hogy nem a gyerektől válok el. De ha ő anyánál marad, közel nem fogom annyit látni, mint most. Nem lehetek ott minden reggel a kelésnél, reggelinél, este a fürdetésnél, vacsoránál, lefektetésnél. Pláne ha összeköltöznek a szeretővel. Akkor előbb-utóbb én ott nemkívánatos vendég leszek, akit lehetőleg minél ritkábban szeretnének látni. Persze ha már nagyobb lesz a gyerek, lehet majd többet nálam, akár ott is aludhat. De addig elég nehéz lesz mindenkinek.
"Abban is van valami, hogy ha hagyod menni, akkor szinte biztos, hogy a szerető kikerül a képből. Nem véletlen kezdett foglalt nővel, eszébe sincs lekötni magát és gyereket nevelni."
Gondoltam rá, hogy hagyom menni, vagy még inkább rásegítek egy kicsit, és én mondom ki, hogy vége. Aztán lesz, ami lesz.
"Kérdés, hogy neked kell-e úgy a feleséged, hogy azért van veled, mert másnak nem kellett."
Igen, éppen ezért kockázatos ez a "játék". Ha a szeretője mondjuk 3-4 hónap után megunná, és szakítanának, nem valószínű, hogy vissza tudnám fogadni a feleségem. Ő is szokta mondani, hogy lehet, hogy megbánná, és 1-2-3 év múlva majd visszajön hozzám. Én meg azt mondom, hogy akkor maximum jönne, mert egyáltalán nem biztos, hogy megvárom és visszafogadom ezek után.
Pedig mond ki, hogy vége!
Ez most így egy jó kapcsolat, Ő képes döntést hozni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!