Ezt ti elhinnétek? Van ilyen ópció?

Hát ha olyan hülye vagy, hogy ezek után még eszedbe jut esélyt adni neki, akkor meg is érdemled, hogy megint megcsaljon - nyugi, ez csak idő és lehetőség kérdése. Ő bebizonyította, hogy egy gerinctelen hulladék, te pedig, ha visszafogadod bebizonyítod, hogy veled aztán mindent meg lehet csinálni, akár a fejedre is szarhat, azt is elnézed.

Egyszeri botlásnál még hagyján ez a második esély dolog (bár én akkor se hiszek benne), de egy másfél éves viszonynál abszurd. El ne hidd neki, hogy szeret, ez maximum saját magát szereti, mást nem.

Szerintem az a baj, hogy sokan nem érzik a tetteik súlyát. Tehát elvan a kapcsolatban, az neki nagyon kényelmes, hogy valakire számíthat. Ezért mindent hagy is úgy, jónak tűnjön. És idő közben vannak gondok, gondolatok, amik más irányba visznek. Ha ilyenkor az ember nem áll meg gondolkodni, vagy megbeszélni a másikkal (de azt miért is tenné, hiszen senki nem szeret bombát robbantani az idillbe), akkor inkább választja a megcsalást.

Ha jó lett volna a kapcsolatotok, akkor nem csal meg. Azt elismerem, hogy egyedül az újdonság varázsát nem lehet megadni egy kapcsolatban, viszont kommunikációval, le lehet küzdeni ezt is.

Én azt mondom, a megcsalásban nem a tett a legszörnyűbb, hanem mindaz ami azt megelőzte és ami a következménye lett. Hogy nem gondolt rátok, hogy nem vett figyelembe, hogy elveszett a bizalom, ami rombolóbb tud lenni mindennél. Újrakezdeni (ha tényleg ezt akarod) csak akkor lehet, ha előtte leütök beszélni, és tényleg töviről hegyire átrágjátok mi vezetett idáig és kimondjátok a kényelmetlen igazságokat.

Leírom a saját történetem, hátha valamiben segít.

Én voltam egy harmonikus párkapcsolatban úgy, hogy mégis beleszerettem egy jelentéktelen személybe (tehát semmi rendkívüli nem volt a fickóba, és semmit nem tett, hogy így érezzek) . Egy nap arra eszméltem, hogy bizsereg a bőröm ha megérint, hogy érzem a jelenlété, hogy feldob, hogy vele beszélhettem. Megrészegített az illata, és történt ez úgy, hogy a párommal nem voltunk fasírtba. Az új érzés intenzívebb volt mint a párom iránti szeretet. Az új érzés erős volt, intenzív és mindig előjött ha a közelembe volt a kollégám. A páromhoz ellenben egy konstans mély érzés társult, ami nem látványos, végig ott fut a hátérben, mint egy alapzaj és csak bizonyos pillanatokban érzed, hogy ez mennyire erős is pl. mikor veszekedésnél belegondolsz, hogy mi lenne, ha elvesztenéd, és érzed magadban a kínt, hogy ez mennyire rossz lenne.

Én a páromat akartam választani. És választanám 10 másik, kollégám által nyújtott, szerelem ellenében is, ugyanis a mi kapcsolatunknak az adja a legnagyobb erőt, hogy meg tudok benne bízni. Nem gondolom, hogy nincs a páromnál szebb. Vagy olyan akivel jobban működne a kémia, esetleg olyan akivel jobban járnék anyagilag, jobb a szex stb. Viszont olyan szinten őszinte tudok vele lenni, és ő képes engem megérteni, meghallgatni és ha az kell segíteni. A világ... bizonytalan. Mindenki fél az árulástól, hogy egy szép nap elhagyják, mert jött valaki más. De a páromnál ez nincs meg. Tudom, hogy bízhatok benne, tudom, hogy ha gond van, akkor először azt nézi, nekünk mi a jó. Így nyugodt szívvel fordultam vele a problémámmal. Nem mondom, hogy jól esett neki, viszont úgy kezelte a helyzetet mint pl. egy matematikai problémát. Én elmondtam, hogy történt az egész, mit érzek most, és a kolléga mit vált ki belőlem, de vele akarok maradni. És szeretem. És együtt kidolgoztunk egy tervet, hogy hogyan építhetjük le ezt a vonzalmat. Azóta sem dörgöli az orrom alá az esetet, és végig támogatott. Így a kapcsolatunk erősebb lett mint valaha. Én pedig megtanultam kontrollálni az érzéseimet. Sokkal jobban uralom magam. Tudatosabb lettem.