Szeretem a párom, családra, gyerekre vágyom vele, de férfiból vagyok, hajt még a vadászösztön és később se hiszem ez csökken családos férfiak TI hogy csináljátok?

Milyen érdekes, hogy pont ezzel a problémával állok szemben, de a másik oldalon. A párom előttem falta a nőket, most is flörtölget és azt érzem, csak idő kérdése, hogy mikor fog megint engedni a csábításnak. Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy akkor miért vagyok vele? Teljesen egyszerű, mert szeretem. Mert imádom, ha vele lehetek, ha törődhetek vele és látom az örömöt a szemében, amikor a kedvencét főzöm. Még ha tudom is, hogy egyszer nem ezek megbecsülése lesz az erősebb benne, hanem az ösztönök. Hidd el, rohadt nehéz a másik oldalon állni, folyton attól rettegni, hogy mikor cserél le egy jobbra. Álmatlan éjszakák, állandó gyomorgörcs.

Szerintem akkor tennél bölcsen, ha elé állnál és elmondanád neki, hogy nem vagy biztos abban, hogy meg tudsz állapodni. Add meg neki a döntés lehetőségét, hogy egy bizonytalan életet válasszon veled vagy esetleg olyan élete lehessen mással, amilyet szeretne és megérdemelne.

36/N

A nőknek is nehéz uralkodni az ösztöneiken nemcsak nektek férfiaknak.

Mi is megkívánuk olykor-olykor egy jó pasit mellettetek. Vagy talán azt hiszitek nekünk csak egy pasira nedvesedik a puncink??

Álmodj csak!

10 év alatt volt elég sok hullámvölgy, sőt szakadék de ameddig szerettem. Szerettem magam mellette, addig csak ő volt. Most, hogy ez elmúlt újra eszre veszem a nőket. Engem ez zavar, tok jó nyugodtan élni és baromi rossz tépelődni.

Azt tudom tanácsolni, hogy tartsd a fény felé és forgasd addig amikor újra csillog. Megéri ez a munka.

Ha szereted ő lesz a legszebb! :)

Azt döntsd el, hogy teszel munkát abba, hogy ő csillogjon vagy inkább választod az instant de röpke örömöt.

22-es válaszoló nagy igazságot mondott.

18 éve élek a férjemmel és lehet, hogy őrült vagyok, de még nem csaltam meg. Viszont ez alatt az idő alatt kerültem olyan helyzetbe, amikor majd szétdurrant a kis pöcköm a bugyimban. Volt, hogy komoly dilemmába estem, de akkor arra gondoltam, mi lenne velem, ha meglátnám a szemében a fájdalmat, amit okoztam neki. Vagy arra, nekem mennyire fájna, ha ő lépne túl azon, hogy szeretem és érte élek. És láss csodát, mindig a helyes utat választottam. Legfőképp magam miatt. Mert nem akarok olyan nő lenni. Azt akarom, hogy büszke legyen rám a kis férjem, én pedig tiszta lelkiismerettel állhassak mellette mindig.

Az ösztöneink bizony sokszor keményen odacsapnak, de talán megéri hűségesnek maradni a másikhoz, magunkhoz.

7-es, 22-es és 23-as válaszolóval egyetértek. A hűség egy döntés kérdése, és nehogy azt hidd, hogy a nők soha nem vágynak másra. Ha ezt hiszed, akkor te nagyon keveset tudsz az életről.

Az érvelésed pedig hagy némi kívánnivalót maga után. Először elküldöd a nőket a francba, hogy nem vagy kíváncsi a véleményükre, mert ők ezt úgy sem érthetik. Mi ez már, akinek nem tetszik a véleménye azt személyeskedéssel próbálod meg lerázni? Gondolom neked sem ezt tanították magyar órán retorikából. A barátnőd iránti tiszteletet is kérdésessé teszi, ha ilyen kevésre tartod a női agyat.

A másik gerinctelen húzásod, hogya nálad jobb férfiakat becsméreled. Olyan nehéz elviselni, hogy mások jobbak nálad? Mert akár hiszed, akár nem, vannak jó férfiak, akik nem a lúzerség meg a lehetőség hiánya miatt hűségesek, hanem szerelemből, gerincből, döntésből, a saját akaraterejükből. A te egyényi gyengeségedből próbálsz valami élet végső igazsága dolgot csinálni, hogy egyrészt háríthasd a felelősségedet a sorsra, a természetre, a társadalomra, másrészt hogy az ellenvéleményen lévők vitorlájából kifogd a szelet és már ne csak veled kelljen vitázni, hanem az univerzum törvényével. Hát ez nem jött össze, ezeket a retorikai fogásokat már ezerszer láttuk.

Most pedig a konkrét tanácsom: így ne házasodj, mert csak elégedetlen leszel. Ahogy a szavaidból kiveszem ez a vadászösztön elég erős nálad, nem csak arról a fellángolásról van szó, amit minden ember érez néha (férfi is, nő is, 18 éves és 50 éves is), hanem egy erősebb vágyról. Vagy az lesz, hogy vért izzadva, de hűséges maradsz, aztán vagy megnyugszol vagy nem, de inkább nem. A másik lehetőség, hogy egyszer megcsalod a párodat, és pont akkor, amikor a legnagyobb krízis lép az életetekbe: babátok lesz. Amikor fájdalmai lesznek, ödémásodik a lába, ilyen-olyan baja lesz a terhesség során, aztán babázáskor sem tud rád annyira koncentrálni nagyon könnyen fogsz egy kevésbé leterhelt nő karjaiba sodródni, aki csak a te igényeiddel lesz elfoglalva. Elárulod azt a nőt, aki rád építette az életét. Hiába mutogatsz majd arra, hogy de hát te férfi vagy, nem tehetsz semmiről, az ő összetört szívén ez majd nem segít. Ha tényleg szereted őt, akkor nem teszed ki őt ennek a fájdalomnak, és befejezed a kapcsolatot.

Nem teljesülhet egyszerre minden vágyad. A kétféle életmód közül (család vagy kalandozás) csak az egyiket folytathatod úgy, hogy közben ne bánts másokat. Persze, az sem teljesen normális, amikor valaki ilyen vágyak miatt dob egy kapcsolatot, de láthatóan nem tudsz mit kezdeni ezzel a vággyal, így nekem az a véleményem, ha már a másik embert mindegyik döntésünkkel megbántjuk, akkor válasszuk azt, amelyik a kisebb sebet ejti.