Tényleg szemét vagyok? Nem kötelező a megcsalás?

Az utolsó mondat nem kérdő akar lenni ezt gondolom tudjátok.

Szóval 23 vagyok szingli jóképű pasas és van most egy kis ribim aki velem csalja a paliját. Amikor megismertem a csajt már egyből tudtam, hogy nekem ő kell. Nagyon szép, törékeny ártatlan félénk lány tudtam, hogy majd én elrontom :) Aztán gyanúm be is igazolódott, bár nagyon nehezen de beadta a derekát, persze végig hajtogatta, hogy ő sosem fogja nekem beadni a derekát mert szerelmes a barátjába és vele akarja leélni az életét stb. Szokásos. Aztán egyszer mikor feljött hozzám mert hát furcsa módon többször is feljött önszántából addig húztam míg már könyörgött érte hogy dugjam meg. Meg is kapja rendszeresen azóta is, utána egy negyed órás bőgő műsor következik, hogy "jaj én szeretem a barátomat, hogy tehettem ezt, soha többet nem akarlak látni". És kijön az egészből, hogy én vagyok a szemét (szép szóval) én vagyok a gonosz a k*csög stb... Nos nem kötelező széttenni nekem a lábát senkinek, nem kötelező megcsalni velem a kisfarkú barátját akit annyira szeret.

Igen nyomulok, igen rámenős vagyok de utasítottak már vissza nem kevesen. Ilyenkor miért azt kell hibáztatni akivel megcsalták a másikat? Oké nem vagyok szent de nem is akarok az lenni, engem is szivattak már meg és megfogadtam, hogy mostantól majd én fogok másokat szopatni :))

Volt már aki akkora pofont adott, hogy beleszédültem, az hogy valaki hűtlen nem az én hibám. Ez a csaj imád velem lenni engem épp az indít be hogy játsza az eszét, hogy őt aztán nem aztán a végén meg teljesen odavan. Ezért nincs barátnőm, nem lehet a nőkben megbízni :)