A megcsalásnak mi értelme van?

A megcsalás minden esetben egy hiányra adott válasz reakció. Azokban a kapcsolatokban, ahol van megfelelő minőségű (és mennyiségű) kommunikáció, az esetlegesen kialakuló hiány azonnal orvosolható lehet. Akkor juthat el tettlegességig a probléma, ha nincs kezelve és megfelelően kommunikálva egymás között. Minden esetben mindkét fél hibás, fölösleges hárítani a felelősséget, inkább a megfelelő kommunikációra érdemes helyezni a hangsúlyt, mert azzal lehet a legjobban megelőzni a bajt. Ha pedig megtörtént, akkor is a kommunikáció segíthet menteni a kapcsolatot, amennyiben még maradt benne annyi potenciál, hogy van mit menteni.

Sokkal könnyebb az ártatlan megcsalt szerepében tetszelegni és a sebeket nyalogatni, de fejlődni csak akkor lehet, ha valaki felismeri a saját felelősségét a történetben. Én 10 éve vagyok együtt a feleségemmel és a kapcsolatunk első évében én is félreléptem, ennek számtalan oka van, hogy miért tettem. Ebből viszont tanultam és azóta 9 éve meg sem fordul a fejemben a megcsalás gondolata és 10 év után is szerelmes vagyok a páromba. A titkunk a hatékony kommunikációnkban rejlik!

36F

Ugyan már, a legjobb nőket is megcsalják. Azokat is akik nem hagyják el magukat, akik csinosak még több gyerek után is. Egyszerűen azért mert a másik más. Más a nevetése az illata, a teste az arca és egyszerűen az újdonság varázsa és az izgalom miatt.

Nem kell túlmisztifikálni, egy idő után nincs meg az a szexuális töltet mint az elején.

Ettől függetlenül a legtöbb férfi szereti és ragaszkodik a feleségéhez, és esze ágában sem lenne ott hagyni egy pár potya kufirc miatt.

Szerintem a problémák gyökerei már a párkapcsolat első napjától fogva jelen vannak, csak a szerelem torzítása miatt az emberek szándékosan igyekeznek ezeket nem észrevenni. Éppen ezért hatalmas a felelősség a kapcsolat elején, hogy a "járás" során még "józanul" feltérképezzük, hogy az újdonsült párunkkal végig tudunk-e beszélgetni egy egész életet.

Egy felmérés során frissen szakított párokat kérdeztek a kapcsolatuk elejéről, és valamennyien azt mondták, hogy már az első napokban tisztában voltak a párjuk azon tulajdonságaival, amelyek végül a kapcsolat megromlásához vezettek, csak a szerelem miatt inkább nem vettek tudomást róluk.

Amennyiben tehát én úgy döntök, hogy szándékosan figyelmen kívül hagyok egy akadályt, ami az orrom előtt van, az már az én felelősségem és nem a páromé!

Fontos mindenkinek tudatosítani magában, hogy hatalma csak önmaga fölött van, innentől fogva a párunkat nem tudjuk megváltoztatni, csak önmagunkat. Aki azt a tanulságot vonja le a megcsalások után, hogy minden férfi disznó vagy minden nő ribizli, az semmit sem fog tanulni az esetből és újra meg újra meg fogja kapni a pofonját, amíg nem tanulja meg a leckét. A lecke mindenki számára más és más lehet, ezeket egyénre szabottan lehet feltérképezni. Az viszont biztos, hogy egy harmonikus kapcsolatban, amelyben virágzik a szerelem és nincsen intenzív hiányérzet egyik félben sem, ott nem létezik a megcsalás gondolata sem. Jómagam is csak akkor léptem félre még 9 évvel ezelőtt, amikor a kapcsolatunkat illetően mélyponton voltak az érzelmeim és nem voltam biztos abban, hogy akarom folytatni. Amióta biztos vagyok kettőnkben, a megcsalás gondolata is maximum megmosolyogtatni képes de szemernyit sem motivál cselekvésre. Ez pedig hatalmas különbség! ;)

Akkor ezek kvázi "szerencsés emberek" lehettek mert van akinél évek múlva derülnek ki ezek a dolgok amikor már "megfogta" a másikat pl gyerekkel vagy mással bepozicionálta magát és onnantól fogva már biztonságban érzi magát elő jöhet az igazi énje.

Ráadásul ne felejtsük el azt sem, hogy nem kizárólag a szerelmi torzítás miatt nem "vesszük" figyelembe a jeleket, hanem a másik fél is vissza fogja magát vagy nagyon jól tudja játszani a szerepét.

Sajnos erre is akad számos példa.

A kapcsolat elején mindenkinek van hozzávetőlegesen fél éve kiismerni annyira a párját, hogy el tudja dönteni, akarja-e komolyra fűzni a szálakat vele vagy sem. Aki a fél év alatt nem képes megnyitni a párját és megismerni annyira, hogy el tudja reálisan dönteni, hogy az méltó-e a bizalmára, annak az emberismeretével komoly hiányosságai vannak.

Én sosem csalódtam egyik páromban sem, mindegyik úgy viselkedett, amire számítottam. Amelyik kirakott vagy megcsalt, ott sem ért meglepetés, mert pontosan számítani lehetett rá, hogy ez fog történni. A feleségemben 100%-ig megbízom, pontosan tudom, hogy nincs rá esély, hogy félremenjen, de már arra sincs, hogy ezt én tegyem meg.