Normális, hogy nincs bűntudatom, nem érzem magam rosszul? Velem van a gond?

Nem rég lett vége egy komoly kapcsolatomnak. Számomra minden tökêletes volt, szerettem és azt hittem ő is engem, aztán az anyjáék bemagyarázták neki, hogy csak a pénzért vagyok vele, csak azért mert 21 éves vagyok, ő 35. Emiatt kidobott és megalázott. Üresnek éreztem magam és padlón voltam nagyon. Szombat éjjel elmentem bulizni, ahova alapból úgy mentem, hogy valakivel tuti "vigasztalódni fogok". Kiszemeltem egy nagyon helyes férfit, egyből megfogott benne valami. Táncoltunk aztán egy apartmanban aludtunk, együtt. Tegnap reggel mondta, hogy egyébként ő legénybúcsún volt és ő a vőlegény. Meglepett, de együtt voltunk utána még párszor. Fura, de nem bánom egy kicsit sem, inkább jól esik, hogy el tudtam csábítani egy pasit, akinek pár nap múlva lesz az esküvője, jót tett az önbizalmamnak. Ausztriában él, jól keres és sokszor jön haza, szóval mielőtt leribizne bárki is, ez nem egy éjszakás dolog volt, biztosan lesz folytatása is.

Szerintem én nem hibáztam, nem tudtam, hogy vőlegény és nem engem várt haza a menyasszonyom, de a barátnőm elítél legalábbis ezt mondja, de valószínűbb, hogy féltékeny.Egy idős velem, de egy 30+ os pasi rá se nézne, mert elég kislány még. Nekem meg csak az ilyeneknél van esélyem és ez mindig is zavarta.

Bár tudom, hogy nem helyes amit tettem mégsem érzem magam rosszul, hisz egyszer élünk és nem megerősítésre vágyom, nem is büszkélkedni akarok, hogy bárkit megkaphatok, hanem csak véleményekre vagyok kiváncsi. Esteleg, aki volt már ilyen helyzetben leírná, hogy ő hogyan érezte magát?