Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondoltok erről a helyzetről, ti mit tennétek a helyünkben?
8. éve vagyunk együtt, 3. éve házasok. Az esküvő után néhány hónappal megfogant az első babánk, pont, amikor azt mondtuk, mégis védekezzünk. A várandósság jól telt, szerelmesen, tervezgetve. Aztán megszületett a baba, és bennem feltört az az érzés, hogy mindig is hiányzott valami a kapcsolatunkból, nem érzem magam férfinak, nagyjából semmi sincs rendben. Egy céges buli után lefeküdtem a kolléganőmmel, akivel már régóta kerülgettük egymást. Aztán ez a kapcsolat tartott néhány hétig, majd a nő kirúgott, veszekedünk néhányat, tudom, hogy nem szerelemből volt velem, csak élvezte, hogy végre kell valakinek, aztán össze- vissza hazudozott. Mérges voltam rá, de a vonzalom sajnos nem múlt. Ezt még ekkor nem mondtam meg a páromnak, hanem csak hogy át akarom gondolni a dolgot, és valószínűleg el kellene válnunk. Ő hazament az anyjáékhoz a gyerekkel, majd egy hét múlva telefonon közöltem, hogy döntöttem, váljunk el. Ennek ellenére tisztázni akartuk, hogy mi miért is történt, így elmentünk egy ismerős terapeutához, hogy segítsen nekünk ebben. Ő azt mondta, mindketten tárgyként használtuk egymást a kapcsolatunkban, és sohasem ismertük egymás valódi arcát. Tud abban segíteni, hogy egy valódibb megismerés kialakuljon köztünk és utána döntsünk a válásról. Ennek a folyamatnak a végén vagyunk, úgy döntöttünk, újrakezdjük, minden jól alakul, sokat tanultunk és meg van a lehetősége egy nagyon jó kiteljesedett kapcsolatnak.
A múlt héten viszont nagyon magam alá kerültem, mert úgy éreztem, a gyakorlatba nem tudom átültetni a tanultakat, ugyanazokat a köröket futom, amiket nem akarok, és ami a személyes fejlődésem útjában áll. Aztán úgy gondoltam, szükségem van rá, hogy megmondjam a kolléganőmnek, hogy vele soha semmi nem lesz már, és rendbe hozom a házasságomat. Sajnos a végén megcsókoltam, majd le is feküdtünk egymással. A feleségem érthető módon nagyon szomorú, csalódott, megalázottságot érez. Nem akarok válni, az ő kezébe adtam a döntést, hogy ezek után velem akar-e maradni. Nem merek eljönni a munkahelyemről, míg nincs a másik helyen munkám, ez még egy kis időbe telik, de addig minden nap együtt kell dolgoznom a nővel, akibe egyébként szerelmes vagyok, de ellent akarok ennek állni, mert a családot tartom értéknek. A feleségem otthon retteg, mikor engedek újra a késztetésemnek, vagy döntök a másik nő mellett. Labilis vagyok, és nem érzem magam elég erősnek, nem érzem, hogy meg tudok felelni, ez amúgy is egy sarokpontja az elcseszett életemnek, mármint a megfelelés.
Mit gondoltok?
egyik pillanatról a másikra én sem tudnám megfogadni a saját tanácsom, de:
ugranék a semmibe. ha a feleségemmel már nem jó, akkor nem jó. a másik nőtől viszont nem várhatok semmit a feladott kapcsolatomért.
inkább legyen egy darabig magány, mint az, hogy mindennap elnyomom a vágyaimat, és arra kényszerítem magam, ami már nem megy.
N
Ha tényleg a másik nőbe vagy szerelmes, a feleségednek sem sok választása van. Én legalábbis nem tudnék úgy együtt élni egy férfival, hogy másba szerelmes...
Nagyon fontos a család, érték, ahogy írod, ez tény, de ha nem működik rendesen a kapcsolat, ha hiányérzet van egyik, vagy másik fél részéről az nem túl jó előjel. Persze meg lehet próbálni helyrehozni, de én ebben az egész terapeutás, tanulós, gyakorlatba átültetős dologban nem hiszek. Hosszú távon legalábbis nem.
Tanácsot nem tudok adni, nem is mernék, nektek kell döntenetek, amit leírtam, csak az én véleményem, a saját helyzeteteket ti ismeritek.
Amit még mondani tudok, az élet nagyon gyorsan eltelik, gyorsabban, mint szeretnénk, és akkor tudunk a legtöbbet adni a családunknak, a környezetünknek, ha mi magunk boldogok, elégedettek vagyunk.
Annyit még megkérdezhetek, hogy miért nem érezted férfinak magad, amikor megszületett a baba?
Ugyan, most azt akarod megetetni a feleségeddel, hogy azért csalod meg, hogy jobb legyen a feleségeddel a kapcsolatod?
Váljatok el. A feleséged biztos jobban jár, és lehet, te is.
én is egyetértek, hogy ez csak blabla.
ha tényleg lelkesítene, hogy újrakezditek, nem kavarnád magad alatt a szart, inkább azzal lennél elfoglalva, hogy milyen izgi programokat csináljatok együtt, hogy legyetek egymásnak megint vonzók az ágyban, lehet közösen fantáziálni a gyerek jövőjéről...
tudom, nehéz elismerni, ha nem felel meg, amit választottunk. mert ezzel magunkat látjuk rossz színben.
Na ha hasonló helyzetbe lennék mint a feleséged,nem biztos h beadnám a válást,ha amúgy meg jó a kapcsolat. A sex idővel unalmas és az emberek töbsége keresi a kis kalandokat,sajna a mai világba retentő kevés ember hűséges. Én már ebe nem hiszek. De mivel te "beleszerettél" a szeretődbe így tényleg nem biztos h olyan jól megvagy a feleségeddel. Sztm ez csak a változatoság miatt kialakult fellángolás a kolegina íránt.
Mérlegeld h megéri e válni,dobni azt az embert akivel már több mint az alapokat lefektettétek.
Mivel a feleséged máshogy gondolkodik mint én ezért érthető amit érez,ő ez nem tudja tolerálni.
Beszélgess vele a kapcsolatotokról. Ha ő megbocsáltja a félrelépés,hozátok rendbe. A munkahelyváltás meg mindenajépp jó ötlet.
Vagy menyjetek párterápiára.
Azért megy tönkre sok kapcsolat mert hasna nem csak a hüség halt ki a legtöbb emberbe ,hanem a kitartás a másik fél mellett.
A megfelelési kényszer meg ne fogd a megcsalásra. A megcsalásoknak legtöbb esetben az az oka h az évek halattával sex téren megunjuk a másikat,nem lehet változatossá tenni,na meg ritkul. A netes világ által ,pl porno nőnek az igények.
szar ember vagy, férjnek nulla.
kíméld meg magad a nejedtől
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!