Megnézi a nőket, én meg mindig kiborulok. Borzasztóan fáj. Hogyan kezeljem? Mi lehet a helyes reakció, meddig lehet eltűrni?

Valahol itt azt olvastam, hogy szemmel nem lehet flörtölni. Nagyon tapasztalatlan lehet az illető, aki írta, vagy ügyetlen, vagy pedig halvány fogalma sincs a flörtölésről.

Elárulom, én tudok szemmel flörtölni, mivel ahhoz ritkán voltam elég bátor, hogy csak úgy odamenjek valakihez, mindig szemezéssel flörtöltem először.

Sőt, merem állítani, hogy leginkább és legizgalmasabban szemmel lehet flörtölni.

Fölösleges a kérdezőt azzal nyaggatni, hogy juj, de túllihegi, mindenki saját magához képest eshet túlzásokba, vagy nem. Nem pedig hozzánk képest, akik itt írunk. Mindenkinek más a határ. Vannak, akiknek semmi nem flört odáig, amíg a párja le nem fekszik valakivel, vannak, akiknek már a szemezés is az. Nekem is az, a saját példámból kiindulva.

Egyébként ilyenkor nem az a baj, hogy de hisztis az egyik, vagy de nagyon flörtöl a másik, hanem az, hogy párkapcsolati téren két ennyire különböző típusú ember van együtt és nem tudom, az ilyesmit hogy lehet úgy kiegyensúlyozni, hogy senki ne legyen korlátozva és senki ne sérüljön.

ajánlom mindenkinek még mielőtt nagy igazságokat kezdene irogatni és hozzászólogatni a témához:

[link]

Véleményem: sok igazságot olvastam mind a két oldalról, mert ez egy olyan téma, amely megosztja az embereket. De még mielőtt párcát törnénk a kapcsolatuk felett. Gondoljuk végig, hogy két érző emberről van szó, attól, hogy nekünk van egy véleményünk, tapasztalatunk az nem biztos, hogy minden párkapcsolatra igaz! Minden ember, miden kapcsolat, minden szerelem, sőt minden érzés más és más...

Ne alkudj meg:

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok_..

Van egy régi mondás: Hűséget fogadtam, nem vakságot.

Viszont udvariasság és tapintat is van a világon. Végtelenül gusztustalan, ha hölgytársaságban egy férfi egy másik nőt feltűnően bámul, pláne ha még szemez is az illetővel.

Egyszer egy kolléganőmmel egymás mellett mentünk fel a lépcsőn, a barátom pedig mögöttünk jött. Hirtelen fordultam hátra, mert mondtam neki valamit, és láttam, hogy kocsányon lógó szemekkel mered a kolléganő hátsó felére. Szégyenében vörös lett, mint a rák, és ezért nem is tudtam haragudni rá : férfiból van, nem tehet róla, hogy vonzza a tekintetét minden csinos női forma, de van benne annyi tisztesség, hogy csak titokban bámul, és ha rajtakapják, még szégyelli is magát.

szastok

olvasom itt a véleményeket és megoszton veleteke a saját véleményemet, történetemet! Ne tévesszen meg a nicknevem, az már a múlt...

Szerintem egy jól működő párkapcsolat nem két teljesen egyforma emberről szól, hanem két olyan emberéről aki kiegészítő egymást, megvan közöttük a szikra, és képesek a lemondásokra - legyen ez anyagi - erkölcsi - vagy bármi egyéb!

A történet én is hasonló cipőbe jártam mint Te. Annyi különbséggel, hogy a mi családunk egy nagyon vallásos família. Ekkor jöt az életembe nagy családi drámák során a jelenlegi párom (az előzőeket a szülők kinyírták). Minden szép és minden jó volt először nagy tűz, nagy szikra, mesebeli. Múlt az idő egyszer csak arra lettem figyelmes, amit már az első percekben is láttam, csak a szerelem akkor (és még most is erősebb), hogy a párom imádja a nőket, sőt imád mindent ami él is mozog (de nekem csak a nők fájtak és még néha most is fájnak)! Rengeteget mondtam ezt neki, lehordtam sokszor minden qrvaapercérnek, szemétládának, de Ő végig kitartott amellett, hogy szeret és csak engem és nem tehet róla, hogy lát a szemére.

Ja és miért érte meg kitartani mellette? azért, mert gyönyörű családunk lett, ő megváltozott, sőt változik is. Képzeljétek felvette a szokásainkat: templom stb. Mindenben segít és egy csodálatos apukai, úgy szereti-védelmezi a gyermekeit mint egy oroszlán! Egy hibája volt és még néha van is! De ki az az ember akinek ne lenne!

48-as válaszoló, nagyon szép történet, gratulálok, hogy így felül tudtatok emelkedni a problémán. :)

De ebben sem vagyunk egyformák és a tapasztalataink sem ugyanazok. Nekem volt olyan barátom, aki szerette és jól meg is nézte a nőket. Már ez sem esett jól, de később kiderült, hogy neki az is teljesen természetes, ha egy-két barátnő nála alszik néha, persze állítólag barátilag, semmi szex. Nagyon sok minden felet szemet hunytam, nemcsak emiatt mentünk szét, sok oka volt, de ez sem volt mellékes.

Utána én megfogadtam, hogy többet nekem nem kell még olyan pasi sem, aki kocsányon lógó szemekkel bámulja a nőket. Egyszerűen irtózni kezdtem ettől a típustól. Nem úgy kell érteni, hogy nem láthatja meg, ami szép, de ha feltűnően bámulja és csorgatja a nyálát, az undort kelt bennem.

Viszonylag jó külsejű nőként engem is többen megnéztek az utcán, sokan a párjuk kezét fogva fordultak utánam és én csak undort éreztem irántuk és sajnálatot a párjuk iránt, hiába tudom az eszemmel, hogy ettől még bőven elképzelhető, hogy boldog kapcsolatban élnek.

Szerencsére azóta van egy csodálatos férjem, aki persze szintén nem vak, de ez az általam gusztustalannak érzett nyálcsorgatás nem jellemző rá. Neki is vannak hibái, nekem is, két elég különböző természet vagyunk, de ezek a hibák, különbözőségek olyanok, amiket érzelmileg tudunk tolerálni.

Csak azért írtam le a saját példámat, hogy érthető legyen: attól, hogy valamit a többség elfogadhatónak tart, még nem biztos, hogy egyénileg elfogadhatónak érzünk. Emberenként változó, mi az, amit még el tudunk viselni, vagy mit tudunk tolerálni egy kapcsolatban és mit nem.

Mindig kell önvizsgálatot tartani, hogy tudok-e boldog lenne egy kapcsolatban, képes vagyok-e felülemelkedni bizonyos dolgokon, vagy nem és nem az a lényeg, hogy mit mond a többség. Ezt mindenkinek saját magának kell tudni és érezni. Ismerni kell magunkat és tudni, hogy mi a számunkra a jó döntés. Meg persze jó, ha találunk olyan embert, olyan társat, akinek valamennyire hasonló az értékrendje.