Ti mit reagáltatok volna rá? Mi (lehet) a helyes reakció hasonló szituban?
Lányom 3 éves lesz decemberben. Ma is, mint egy ideje szinte minden nap, nem aludt délután. Rengeteget voltunk ma a szabadban, hogy jól lefárasszam, mert az esti elalvások kínkeservesek. Este még szemeszgettünk egy kis szôlôt, mikor megjött az anyám, aki 74 éves. A gyerektôl elvette a kistányért, mert már csak játszott vele, mire a gyerek hisztizni kezdett, hogy a mama elvette tôle, meg elvitte. Mondtam neki, hogy azért vette el, mert már csak játszott vele, meg ütögetni akart vele minket. Már akkor láttam, hogy a gyerek a fáradtságtól nyûgösebb, hisztisebb. Anyám persze jött, hogy akkor kirakózzanak (puzzle), de a gyerek már nyûgös volt és nem akart, a mama meg csak erôltette. Közben én kimentem a konyhába és egyszer csak azt hallom, hogy anyám üvölt, hogy "megtéplek", mire a gyerek kirohant a szobából, szinte rettegve és remegve bújt hozzám. Felvettem, hogy megnyugtassam, mire jött ki anyám forrongva, hogy megtépi a gyereket, mert az a kisautóval (bébitaxi) odacsapott neki és fáj a keze. A gyerek még mindig remegett a kezemben. Én erre közöltem, hogy mi az, már két óvodást nevelek, mert abban a pillanatban tényleg úgy éreztem és hogy nem kéne megfélemlítenie a gyereket. Erre anyám bedühödött és a lépcsôn "vágtatva" lefelé még visszaszólt, hogy megnevelhetném a gyerekem. Tisztában vagyok vele, hogy mindent nem engedhetek meg neki, de látszott már a gyereken, hogy nyûgös, fáradt volt, anyám meg csak erôltette, hogy menjen kirakózni vele. Arról nem beszélve, hogy a gyerekem akkor félt így ennyire, amikor egy nagytestû kutya szaladt utána. Nem az érdekel, hogy a gyerek jogosan dobálózott-e, mert tudom, hogy olyat nem tehet, de akkor is így meg kell félemlíteni egy kis gyereket, aki ráadásul már hulla fáradt volt? Ti hogy reagáltatok volna?
Anyám mindig is kritizálta a nevelési elveimet, de amikor tanácsot kérek tôle, hogy mit hogyan kezeljek, a válasza kivétel nélkül mindig az volt, hogy se én, se a húgom ilyeneket nem csináltunk. Szerinte mi sose dobálóztunk semmivel, se játékkal, se kajával, se semmivel, mi nem rámoltunk le a polcokról, asztalról, mi összerámoltunk magunk után, szófogadóak voltunk, stb. Ilyen gyerek nincs is:-))
Abban igaza van anyukádnak, hogy neveletlen a gyereked. Amikor elvette anyukád a tányért, nem mesélni kellett volna neki, hanem rászólni a hiszti miatt, és lefektetni.
A fáradtság nem mentség a hisztire. Az is megengedhetetlen, hogy üssön benneteket.
Persze meg 6hónaposan pörköltet ettünk nokedlivel,1évesen bilizés után már a fenekünket is kitöröltük,3évesen a kertben kapáltunk és kussban ültünk hátratett kézzel.........!:-)
Ismerős bár az én anyám csak 52éves.
Mond azt anyukádnak, hogy a nevelésben nem láthat hibát mert a szülői példát viszed tovább.
A fáradság tényleg nem kifogás.
#2-es vagyok
Nem hinném hogy neveletlen a gyerek,én is "hisztis" lennék pedig már nagyon nem vagyok gyerek ha valaki erőszakoskodna velem! Egy 3éves még nem igazán tud másképpen tiltakozni,így odacsapott.
Anyukád meg minek veszi el a tányért a gyerek elől akár eszik akár nem? Ez a te feladatod szerintem!
Egyrészt 3 éves, az egyik legrosszabb kor. A másik megütését tényleg nem szabad hagyni, ezért valamilyen bünti kell hogy járjon (leültetni valahová, ezért este nem kap túró rudit, vagy bármi).
Viszont én is azt vettem észre, hogy mások nem veszik észre a gyereken, hogy mikor elég. Én már egy rezdülésből látom, ha botrány készülődik. Nálunk is volt pár jelenet emiatt.
Pl. a volt férjem kitalálta, hogy na majd ő foglalkozik az akkor elsős gyerekkel, méghozzá matekozik. Mivel előtte sose foglalkozott vele, nem tudta, hogy milyen szinten van. Elsős gyerek, első hónap: Mit tanulnak? Számok 1-10-ig, de még nem adnak össze és nem vonnak ki.
Jó, hogy valamelyik tud többet-kevesebbet, de ez a követelmény. Az én drága ex férjem minden előzmény nélkül szigorúan leültette maga elé a gyereket (első stresszhelyzet, én játékosan foglalkoztam vele), elővett egy zacskó pom bar macit (stresszeljük csak a gyereket) és megkérdezte: Ha van 10 Pom bar macid és megeszel 8-at mennyi marad? Csórikám elővette volna az ujjacskáit rémült arccal, erre a férjem rászólt keményen, hogy nem használhatja a kezét és csak akkor ehet, ha jól válaszol. A gyerek még nem sírt, de láttam az arcán, hogy kezd kikészülni és a sírással küzd. Számon kérik keményen, többet mint amit tudnia kell, mint amit gyakoroltunk, ráadásul a kajával is meg volt zsarolva. H nincs stressz, lassan rávezetve még sikerült is volna neki. Pár percet vártam, amikor kellett közbe léptem, hogy ebből elég, nem is ezt tanulják és ne kínozzuk már. Na ki volt a főgonosz? Én, aki nem engedte apukának, hogy foglalkozzon a gyerekkel. A váláskor még a fejemhez is vágta ezt az esetet példaként. Amikor elmondtam az én verziómat, akkor meg azon akadt ki, hogy miért nem mondtam... Hát basszus, mondta, csak akkor vele nem lehetett értelmesen beszélni.
Ha fáradt akkor le kell fektetni. Te vagy a hibás!!!
Ha lefekteted, akkor nincs ez!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!