Ti mit reagáltatok volna rá? Mi (lehet) a helyes reakció hasonló szituban?

Lányom 3 éves lesz decemberben. Ma is, mint egy ideje szinte minden nap, nem aludt délután. Rengeteget voltunk ma a szabadban, hogy jól lefárasszam, mert az esti elalvások kínkeservesek. Este még szemeszgettünk egy kis szôlôt, mikor megjött az anyám, aki 74 éves. A gyerektôl elvette a kistányért, mert már csak játszott vele, mire a gyerek hisztizni kezdett, hogy a mama elvette tôle, meg elvitte. Mondtam neki, hogy azért vette el, mert már csak játszott vele, meg ütögetni akart vele minket. Már akkor láttam, hogy a gyerek a fáradtságtól nyûgösebb, hisztisebb. Anyám persze jött, hogy akkor kirakózzanak (puzzle), de a gyerek már nyûgös volt és nem akart, a mama meg csak erôltette. Közben én kimentem a konyhába és egyszer csak azt hallom, hogy anyám üvölt, hogy "megtéplek", mire a gyerek kirohant a szobából, szinte rettegve és remegve bújt hozzám. Felvettem, hogy megnyugtassam, mire jött ki anyám forrongva, hogy megtépi a gyereket, mert az a kisautóval (bébitaxi) odacsapott neki és fáj a keze. A gyerek még mindig remegett a kezemben. Én erre közöltem, hogy mi az, már két óvodást nevelek, mert abban a pillanatban tényleg úgy éreztem és hogy nem kéne megfélemlítenie a gyereket. Erre anyám bedühödött és a lépcsôn "vágtatva" lefelé még visszaszólt, hogy megnevelhetném a gyerekem. Tisztában vagyok vele, hogy mindent nem engedhetek meg neki, de látszott már a gyereken, hogy nyûgös, fáradt volt, anyám meg csak erôltette, hogy menjen kirakózni vele. Arról nem beszélve, hogy a gyerekem akkor félt így ennyire, amikor egy nagytestû kutya szaladt utána. Nem az érdekel, hogy a gyerek jogosan dobálózott-e, mert tudom, hogy olyat nem tehet, de akkor is így meg kell félemlíteni egy kis gyereket, aki ráadásul már hulla fáradt volt? Ti hogy reagáltatok volna?

Anyám mindig is kritizálta a nevelési elveimet, de amikor tanácsot kérek tôle, hogy mit hogyan kezeljek, a válasza kivétel nélkül mindig az volt, hogy se én, se a húgom ilyeneket nem csináltunk. Szerinte mi sose dobálóztunk semmivel, se játékkal, se kajával, se semmivel, mi nem rámoltunk le a polcokról, asztalról, mi összerámoltunk magunk után, szófogadóak voltunk, stb. Ilyen gyerek nincs is:-))