Akit megcsal a házastársa, az miért makacsolja meg magát bármiáron is?

22: Hogyha valaki töbszörösen képedbe hazudik, átver, mikor kiderült hogyan hiszed el, hogy igazat mond? Hogyan bízol benne, hogy többet nem teszi meg? Hogyha nem bízol benne, hiszen többszörösen okot adott rá, mi értelme a kapcsolatnak?

Megsugom, gyereknek se lesz jobb, ha ilyenkor együtt maradtok, mert nagyon megérzi a feszültséget és szorongni fog.

Szerintem ez nem makacsság. Az ilyet nem igazán lehet megbocsájtani, maximum hosszú évek keserves munkájával. Sokkal rosszabb és nagyobb hazugság az, ha valaki azt mondja megbocsájt, de valójában nem tudja, aztán szenvednek egy darabig és szétmennek.

A megcsalással az a baj, hogy a bizalom megtörik és a bizalom az nagyon-nagyon kényesen visszaépíthető dolog (mondjuk sokak szerint, meg szerintem sem lehet amúgy visszahozni). Én még sosem láttam olyat, hogy ebből vissza tudott volna jönni egy páros, még azok sem akik próbálkoztak erősen. Utána állandóan fennállt egy rossz légkör. A megcsalt sosem lehetett biztos, hogy nem történik megint ilyen, hiszen egyszer már megtette, a megcsalónak pedig ezt állandóan el kellett tűrnie, hiszen tényleg megtette korábban.

Én egyetértek veled. Tudom, le leszek pontozva, de én is hülyeségnek tartom azt, "hogy megcsaltál, összepakolom a gyerekeket, aztán megyek a híd alá hajléktalankodni, mert megsértődtem."

Persze ez most kicsit drasztikus volt, de értitek a lényeget. Egyébként meg sokan nem is mennek, pont ezért. Ilyenkor azt is érdemes végiggondolni, hogy milyen lehetőségei vannak a nőnek, egyedüli keresetből meg tud-e élni, el tudja-e tartani a gyerekeit.

A másik meg az, hogy nem mindegy milyen körülmények között történt a megcsalás. Ha mélyponton volt a kapcsolat és egy harmadik fél bepróbálkozott, olyankor esendőbb az ember. Viszont ha valaki folyamatosan keresi a lehetőséget, az nem fog megváltozni.

Le lehet pontozni, de nekem ez a véleményem.

A szüleim elváltak. Hogy volt-e megcsalás, nem tudom, mindketten állították, hogy a másik félrelépett. Szerintem ez csak feltételezés. De mindkettőnek tönkrement az élete a válás miatt, és nekünk sem tett jót a tesómmal a dolog. Inkább meg kellett volna próbálni helyrehozni.

Én nagyon utálom azt a felfogást, amikor a gyerekre kifogásként tekintenek. "Gondoljunk a gyerekre" - igen, gondoljunk rá, ez kellene, hogy legyen az első. Viszont ne azzal, hogy együttmaradnak a szülei, hanem azzal, hogy nem kényszerítjük őket egy rossz családi légkörbe. Ha nem megy az együttélés, ha rossz a szülők kapcsolata azt a gyerek érzi és szenved tőle, még ha a szülők kedvéért el is játssza hogy nem. Ez a fajta családi helyzet az, amiben a gyerekkori traumák és a későbbi rossz párkapcsolati minták születnek.

Szóval igen, elsőként gondoljunk a gyerekre - és ha meg tudjuk tenni - akkor váljunk el. Ne keserítsük meg az életét a saját tönkrement párkapcsolatunkkal. Ne használjuk őt arra, hogy a hibáinkat igazoljuk.