Akit megcsal a házastársa, az miért makacsolja meg magát bármiáron is?

Sokan a magánytól való félelem miatt, vagy a gyerek miatt maradnak ilyenekkel, pedig tudják, hogy nekik is jobb lenne mással, csak nem akarnak belefogni ebbe a hercehurcába.

Aki egyszer megtette, megteszi máskor is. Vagy ha mégsem, a kutyának nem kell olyan kapcsolat, ahol minden nap azon agyalok, hogy most a vécén ülve megint kivel üzenetezget, vajon most tényleg csak tovább bent kell lennie a munkahelyén, vagy megint valahol máshol jár..? Ez egyik félnek sem jó, értelme sincs fenntartani egy ilyen kapcsolatnak álcázott valamit. Akkor már minek húzzák egymás idejét? A megcsaló fél úgyis inkább mással akar lenni, a megcsaltnak meg könnyebb egyből lezárni a dolgot és továbblépni, mint tovább rombolni az önbizalmát és az életét.

Ha te is elítéled a félrelépést, akkor szerinted melyik a könnyebb? Megbocsájtani, vagy nemet mondani egy röpke numerára?

#19 hát már ne is haragudj, de nekem van férjem is, gyerekeim is, de vannak dolgok, amikbe a gyereknek nincs beleszólása. Ha szeretne egy pónilovat a 4. emeleti lakásba, akkor is veszel neki? Sőt, nyilván egyszarvúra vágyik egy átlagos óvodás kislány, mert mi másra, akkor azt is megoldod valahogy? A felnőttek párkapcsolatába ugyanígy nincs beleszólása. Az meg természetes, hogy egy gyerek arra vágyik, hogy a család együtt maradjon. Én, mint feleség, szintén erre vágynék. Ha a férjem viszont megcsal, akkor ezek szerint ő nem erre vágyott. Ha én ezek után lelépek, azzal nem én kínzom a gyereket, mert nem én döntöttem. A férjem döntött úgy, hogy neki sem a gyerek, sem én, sem úgy enblock a család nem ér annyit, mint egy kósza numera, vagy egy random szerető. És bocs, de én a lányaimat is igyekszem büntetés helyett a természetes következmények alapján nevelni, ha kiönti a pohár tejet, akkor nem felpofozom, hanem segítenie kell feltörölni, ugyanez az elv érvényes a férjemre is, ha megcsal, akkor onnantól kezdve a kapcsolatunknak, házasságunknak annyi. Megszegte az egymásnak tett legalapvetőbb ígéretet, a hűséget, ami megbocsáthatatlan. Ehhez nem kell pszichológus, ehhez önbecsülés kell. Én nem ítélkezem azok felett, akik megbocsátanak egy megcsalást, nyilván millió oka lehet, élethelyzetek függvényében nem is mindig opció a válás és a szakítás, de én személy szerint nem xaroznék, ha a férjem úgy döntött, hogy neki kevesek vagyunk, akkor nem fogom őt visszafogni, menjen isten hírével, csináljon akkor amit akar, immáron "legális" keretek között.