Ha egy feleség egy nő nem veszi észre hogy hosszú ideig csalják akkor megérdemli a sorsát?

A közös gyerek 2 éves volt, és egyre egyértelműbb lett, hogy nem olyan, mint a többiek. Rettenetesen nehéz volt vele. Mivel én voltam otthon, "természetesen" én kínlódtam vele, apukának nem volt türelme hozzá.

Közben megörököltem egy régi parasztházat, odaköltöztünk. Elkezdtük a felújítást, az örökségem pénzbeli része teljesen elment az építőanyagokra. Fürdőszoba szétverve, járólapok felszedve, a gazos kertet próbáltam egy állandó figyelmet igénylő kisgyerek mellett csinálni.

Közben megjelent a petefészkem mellett egy iszonyatosan fájdalmas, galambtojás méretű

csomó, és szinte minden szex után erősen vérezni kezdtem. A menstruációm is extrém fájdalmas lett, két hetente jött meg két hétre. A nőgyógyász sem nyugtatott meg, menjek MR-re, ez sajnos bármi lehet. Négy hónapig vártam bizonytalanságban, fájdalmak közepette. Mint írtam: közben egy kétéves ADHD-s, autista gyerekkel csináltam szinte egyedül a ház felújítást is.

Ebben az időszakban a drága kedves férjem úgy találta, hogy kevés szex, nem boldog, nem jó neki a szétvert házba hazajönni. Hát mondjuk nem kellett volna addig szétverni, amíg nincs ideje utána megcsinálni... De ez részemről természetesen nem jogos észrevétel, hanem bunkó beszólás.

Ebben az időszakban jött össze egy kis kolléganővel, aki teljesen megértette az ő nehéz helyzetét, hogy neki szegénynek milyen rossz élete van a sárkány felesége még a neveletlen kölyke mellett. Mármint a feleség kölyke, a kedves férjnek ugye köze nem volt a neveléséhez. Az autizmust mondjuk pont az ő génjei hordozták, de az is az anya hibája, ki tudja, mit tett a terhesség alatt meg otthon a csecsemővel. Biztos szülés utáni depresszióm van, és ráztam a gyereket.

A találkozókat egyszerűen megoldották, munkahelyen, ebédidőben, illetve utána a csaj kocsijában. Aztán elhozta a sarokig, hogy akkor érjen haza, mintha busszal jött volna.

És képzeld, mindebből semmit sem vettem észre.

Egyszerűen csak vacsora közben közölte, hogy ő szerelmes, és megpróbálja a másik csajjal. De ugye megértem, hogy még kb fél évig nem tud elköltözni, addig elteszi a fizetését, majd beosztjuk a gyes-t a gyerekkel. Utána ki tudnak venni egy albérletet, és ha esetleg mégsem jön össze, akkor ő nyitott arra, hogy újra kezdjük.

Ezek szerint ezt érdemeltem?

#13

Valóban máshol jártak a gondolataim. Egy autista kétéves eléggé le tud foglalni, aki ráadásul hiperaktív, így éjfélkor még nem alszik, de hajnali ötkor már fent van. Közben laza 4000 nm dzsumbujt változtattam pázsittá és veteményessé, hogy ne pusztuljunk éhen, amíg gyes-t kapok csak. Mindezt úgy, hogy semmilyen fájdalomcsillapító nem használt, esetleg épp a gyerek pelenkáját tettem a lábam közé, hogy egy órát kibírjak átázás nélkül. A vérszegénységet meg se említem, az már tényleg nem sokat tett hozzá. Mindezt úgy, hogy hónapokig úgy kelek és fekszek, hogy valószínűleg rákos vagyok és meg fogok halni.

De tényleg, igazad van, ezek ilyen banális kis apróságok, ezek mellett nyugodtan tudtam volna foglalkozni a férjemmel egy kicsit többet. Már ha a számítógép előtt ülve erre igényt tartott volna. De őt inkább az érdeklte, hogy mikor lesz végre szex, mert kêthetente egyszer kevés. De ez is igaz, hogy az én hibám, hiszen némi erős vérzés, erős görcsök, meg egy kis fájdalom egy igazi nőt nem tart vissza a szextől. Ahogy az, hogy épp elrákosodnak a női szerveim, nem kellett volna, hogy elvegye a libidóm. Meg különben is, miután én próbáltam renoválni a fürdőt, hogy legalább zuhanyozni tudjunk, még annyira nem voltam fáradt, hogy legalább szopni ne tudtam volna.

De itt az a kérdés, hogy hogy nem veszi észre egy feleség, ha megcsalják. Erre az a válasz, hogy a munkahelyen ismerte meg a csajt, ahová én értelem szerűen nem jártam be, hogy megnézzem, hogy a fél órás ebédidőben mit művel. Hát azt, hogy kimentek a csaj kocsijába, kicsit odébb gurultak, ott dugtak egyet, aztán ketten felzabálták a pörköltet, amit én főztem és csomagoltam az uramnak, aztán a maradék időben kibeszéltek, végül visszamentek dolgozni.

Munkaidő után nem írogattak, nem hívták egymást.

A volt férjem munka után/előtt/helyett WOT-ozott, ami közben nem lehet hozzászólni sem. Így azt nem tudhattam, hogy mi jár közben a kicsi buksijában, mivel én a közös gyereket próbáltam lefoglalni, hogy ne zavarja, mert akkor apuci ordít a kétévessel.

#12-14

Ez nagyon durva.

Mi lett végül? Meggyógyultál azóta?

14-es

Tehát van egy tapló férjed akit kiszolgálsz, ordít a gyerekkel, beszól lehord meg neked semmi bajod ugye és még a házi munkát is te csinálod. Jah és rendezed az új házatokat. Aztán ide jössz sipárogni hogy megcsalt. Eddig ezek neked semmilyen intő jelek nem voltak hogy ugyan ne viseld el hanem válj el? De neked ez a viselkedés biztosan rendben volt.

15. Dehogy tisztelik, még ki is röhögik a haverjaival hogy ilyen jóhiszemű. Kidumálnak mindent, intom dolgokat, hogy mire tudták rávenni, ezen versenyeznek, Mikor otthon maradtam a pár hónapos kisgyerekekkel a férjem meg a playboy barátja és annak barátnője szelték a Budapesti éjszakát... A másik kollegája többszörös apuka is alig volt otthon, mert neki is meg kellett dugni minden nőt aki az útjába került.

Én pont ezek miatt ábrándultam ki az egész párkapcsolatosdiból. Mert kevés a tiszta megértő támogató ember, aki kölcsönössegben gondolkodik, nem valamilyen érdekből van a másikkal.

#17

Az első 5 évben is voltak intő jelek. Például hogy számítógépes játék függő. De gyerek nélkül, egy pici albérletben ez nem volt annyira zavaró, hogy emiatt balhézzak. Lefoglaltam magam, amíg ő játszott, például elmosogattam.

Aztán édesapám meghalt, megörököltem a házát, meg egy kisebb összeget. Fel volt villanyozva, hogy milyen jó lesz ott nekünk, jöhet a gyerek, minden csupa boldogság.

A gyerek elsőre összejött, sokkal gyorsabban, mint hitte. A terhesség alatt dolgoztam, akkor is még minden oké volt. Elfogadtam, hogy nem tudunk elkezdeni egyből mindent, ő is dolgozik, én is, egyre nehezebb volt mozogni. Megszületett a gyerek, az első év úgy telt el, hogy azt se tudtam hol áll a fejem.

Akkor kezdődött, hogy miért nem tudok ezt-azt megcsinálni, hiszen otthon vagyok. Ő bezzeg dolgozik, fáradt, neki jár a pihenés. Voltam olyan hülye, hogy hallgattam az anyámra meg anyósra, hogy jobb lesz, meg ez nem ok a válásra, és igaza van.

Utána kezdődtek az egészségügyi probléáim. Ami addig nem okozott gondot, azt is egyre nehezebben tudtam ellátni. Közben a gyerek elkezdett járni, aztán futni és mászni, nulla veszélyérzettel. A gyed se volt sok, gondoltam plusz kiegészítésnek jól jön egy veteményes, ahol minden megterem. Talált pénz, ha nem kell megvenni.

De persze ezzel is csak azt értem el, hogy legyen mibe belekötni anyósnak.

Ami egy pici lakásban elég, hogy heti egyszer elmosogat meg leviszi a szemetet, az egy kertes házban kevés. Erre pélául nem volt előjel. Ellenben hitegetés meg ígéretek ezerrel, hogy ő mindent fel tud újítani, após kőműves volt, ketten megoldják. Milyen jó lesz haverokkal kertipartizni, lesz kutya, homokozó meg medence a gyereknek, toronyóra lánccal. Ehelyett lett busszal ingázás, jogosítványt nem mer elkezdeni, ő már öreg tanulni, 35 évesen.

Este hazajött, kaja, gép éjfélig, hajnalban persze nem tud felkelni. Ráadásul én is csak bacogatom, hogy mit kell csinálni, pedig otthon meresztem a valagam. Nos, ezeket már a kis barátnőjétől idézte. Így kezdődött a kapcsolatuk, hogy napi 8 órában engem szidtak, aztán megfelezték a kaját, ami bepakoltam. Ebből annyit vettem észre, hogy egyre többet kötekszik velem. Persze egyből arra gondoltam, hogy azért, mert kevés a szex.

Amikor mondta, hogy megismert valakit, nekem eszembe sem jutott, hogy egy éve megy ez a hátam mögött. Ő mondogatta mindig, hogy neki mennyire fontos a hűsêg, sose tudna ilyet tenni. 😂

Mikor mondta, hogy ennek ellenére nem tud költözni, inkább fél évig gyűjtögetne a nyakamon élősködve, akkor ő is pontosan tudta, hogy 25 ezerből nem tudunk a gyerekkel megélni.

Megmondtam, hogy egy órája van összepakolni, ami utána itt marad, az megy a kazánba. Kénytelen volt az anyjához költözni, a csajhoz a gyerekszobába nem mehetett. Aztán jött egy kisebb pofára esés, mikor megtudta, hogy a házból meg az örökségből nem jár neki semmi, viszont kénytelen gyerektartást fizetni. Mivel a gyerek SNI-s, ezért nem a nevetséges 20 ezret, hanem jóval többet. Ezen a ponton szűnt meg a vonzereje a kiscsaj szemében, aki ezt úgy tervezte, hogy a házból én takarodok a gyerekkel, ő beköltözik, és havi 20 ezerrel minden kötelezettség letudva. Ugyanis a drága exem mindig úgy mondta, hogy a "házam", esetleg a "házunk", azt pedig ő se tudta, hogy nem tarthat igényt a felére.

Én pár nappal később megkaptam az eredményt, kiderült, hogy endometriózis. Pár csomót ki kellett műteni, és a második gyerek születése után szinte teljesen elmúltak a tünetek.

A második és harmadik gyerek pedig a második házasságomból született. A legnagyobb gyerek energiáit lekötni rendszeresen vittem edzésre, és az edző bácsi egyszer meghívott minket egy fagyira beszélgetni. Ismerte a gyerkőcöt, tudta, hogy milyen, mivel jár, elfogadta és szereti.

Röviden ennyi.

A volt férjem jelenleg is anyjánál lakik. Rendszeresen panaszkodik a magas gyerektartás miatt, amit szerinte neki már fizetnie sem kéne, mert jól keres az "új bika". Minden létező társkeresőn égeti magát. Hízott sokat, a haja és a foga lett kevesebb, de változatlanul a sokkal fiatalabb nőket kergeti. Nulla sikerrel. Időnként fellángol benne, hogy magányos, akkor rászáll a gyerekre, és hívogatja meg viszi át magához. Aztán hónapokig le se... A gyerek most kamaszodik, lázadozik, szóval legutóbb elküldte durván és megmondta, hogy nem kíváncsi rá többet. Most épp megy a huzavona, hogy beperel, ha nem adom oda. Nem érti, hogy nem egy kiskutya, saját akarata van.