Ha egy feleség egy nő nem veszi észre hogy hosszú ideig csalják akkor megérdemli a sorsát?

Én úgy élem az életem, hogy én vagyok érte a felelős. Ha engem megcsalnak, akkor magamat is hibáztatom, hogy mégis hogy lehettem olyan ostoba, hogy nem vettem észre, kivel jöttem össze. Vagy milyen hibát követtem el, hogy ő addig eljutott, hogy megcsalt.

Nem hiszek tehát abban, hogy a megcsalt felet pátyolgatni kellene, mert ketten felelősek a kapcsolatért, bár azt elhiszem, hogy az önző emberi természetnek jobban esik, ha mossa kezeit, és az áldozat szerepében tetszeleg, legalább kap egy kis figyelmet.

Sajnálom, de nem tudom azt mondani, hogy csak a pasi a hibás. Te is benne voltál a kapcsolatban, ketten vagytok érte felelősek.

#5

Akkor biztosan tudsz adni bevált tippeket, hogy kell elkerülni, hogy a férjed megcsaljon. Örömmel várjuk!

#6

Férfi vagyok. Engem is csaltak meg. Viszont tudom az okot, hogy miként jutottunk el addig, és nekem mit kellett volna tennem, hogy ez ne következzen be.

Ez természetesen nem csökkenti a nő tettének súlyosságát. Egyértelmű, hogy aljas dolog volt. Ettől függetlenül én is benne vagyok a dologban, mert nem véletlen, hogy ő más pasinál kereste azt, amit tőlem nem kapott meg.

Hangsúlyozom:

ELÍTÉLEM a megcsalót!

De látnunk kell, hogy bizonyos esetekben nem véletlenül vált a másik fél azzá, hanem visszavezethető bizonyos okokra.

Egyébként az én életfilozófiám az, hogy "ne bízz senkiben". Éppen ezért nyitva tartom a szemem, mert abból indulok ki, hogy tulajdonképpen bárki megcsalhat. A legjobb talán, ha te irányítod a kapcsolatot, hogy ez ne történjen meg.

És természetesen bárki (akár én is) beleeshetek a megcsalásba, ezért nekem is tudatosnak kell lennem.

Én így látom a dolgokat. #5 voltam.

#7

Férfiként nem fogod soha látni a helyzetet, mert egy nő másért lép félre. Ahogy írod, azért, mert valami a kapcsolatból hiányzik.

A férfi meg férfi, simán félre fog dugni két dolog együttállása esetén: 1. Van rá alkalom. 2. Nem fél a lebukástól.

1. pontba belefér minden. Az is, ha munkahelyen ismer meg valakit, az is, ha hónapokig vadászik szexpartnert, meg az is, hogy elmegy prostihoz. Tehát a lehetőség mindig, mindenkinek adott.

2. pontra két lehetőség van. Vagy azért nem fél a lebukástól, mert azt hiszi, hogy van olyan ügyes, hogy nem bukik le. Például ha ebédszünetben kiugrik kocsival egy kétperces prostihoz, azt egy feleség soha a büdös életben nem fogja megtudni. A másik eset, hogy azt hiszi, hogy lebukás esetén lesz pár nap duzzogás, aztán elnézi. Mert szerelmes, mert nincs hová mennie, mert köti a kicsi gyerek, mert fél tőle, stb.

Ezeket hogy akadályozza meg egy nő? Csak úgy kérdem.

Fiatalon is naivan azt hittem, hogy ha elég jó leszek, akkor nem fog a pasi megcsalni. Kiszolgáltam ágyban és asztalnál, patika rend a lakásban, nem hisztiztem, hiszen ha bármi nem tetszik egy nőnek az hiszti, jogos igény nem lehet. Mindig csinos voltam, hajnalban keltem futni, alig ettem, hogy hízni tudjam az általa vágyott testzsír százalékot. Ha éjfélkor pampogott, hogy nem gondoltam, hogy két napig eszi ugyanazt, akkor éjfélkor álltam neki főzni. Sebaj, 5 óra alvás után is lehet menni edzeni. Közben úgy tettem, mint aki nagyon boldog, hisz ő ezt várta el. Aztán egy évvel később megtudtam, hogy félrelépett a kocsmáros csajjal. Miért? Mert velem túl könnyű és unalmas volt.

A következő kapcsolatban is igyekeztem mindent megadni. Olyan fétiseit meg vágyait is teljesítettem, ami nekem egyáltalán nem volt jó. De ha nem...az ugye egyenes út a megcsaláshoz. Igyekeztem javulni, hiszen legutóbb se voltam elég, hogy ne csaljon meg a pasi. Erre micsoda meglepetés: megcsalt. Utána azt hitte, hogy egy csokor virág meg egy étterem nekem is elég, hiszen annyira szerelmes vagyok, úgyse dobom ki. Jött a lánykérés meg a csináljunk gyereket. Addig nem volt alkalmas az idő, de amikor lebukott, akkor egyből?

Innentől pont nem érdekelt az egész.

Később jött egy újabb udvarló, de nekem kedvem se volt randizni. Minek, ha úgyis én szívok a végén így is meg úgy is? Flegma voltam a pasival, ugráltattam, meghívattam magam erre-arra. Néha direkt beszólogattam, hátha feladja. Sokszor kaptam magam azon, hogy úgy viselkedtem, mint valamelyik exem.

Azóta is együtt vagyunk. Eszébe sincs megcsalni, pedig ha néha van szex, akkor előtte is bicikliznie kell, és az ágyban is lesnie kell a kívánságaim. Ha hétvégén el akarok menni a Balatonra, akkor elmegyek. Jobban jár, ha ő visz le és fizeti a fröccsöt és a lángost, különben megteszi más. Ha nyaralni akarok, akkor nem érdekelnek az ilyen kifogások, hogy nem kap szabit. Megyek a csajokkal és végigdugjuk az Adriát. Tehát lesz szabi, és végig fogja a kicsi kezem.

Ennyi a titka. Egy oltári bunkó, hisztis pitchának kell lenni, és aggódjon csak a pasi, hogy én mikor és kivel lépek félre. Nektek ez kell, ezt tudjátok csak megbecsülni.

Most se vagyok boldog, néha jó lenne csak szeretni, önmagam lenni, de tudom, hogy olyanok, mint a kutyák. Amint megérzik a gyengeséget, ellened fordulnak.

#8

Lehet egyébként az életet szívvel-lélekkel is csinálni ;)

#8

Van benne igazság de szerintem te most csak simán egy papucsot fogtál és ha neked ez kell hogy zsarolod a párod akkor meg is érdemled hogy életed végéig boldogtalan legyél. És tudod mit? Azért mert ő nem fog megcsalni te meg fogod mert neked nem ez az ideálod.