Megcsaltam a feleségem. Hogyan tovább?

Jól tetted, amúgy ő is megcsalt már téged, jobb ha tőlem tudod. Azt hitted, hogy ő a tökéletes nő, szerető anya, hűséges feleség, házias, stb....ha tudnád, hogy miket csinált már a hátad mögött....dobnál egy hatást.

Szóval adj teret az erzelmeidnek, és kavarj még ezzel a nővel, amíg jól érzed magad vele, hidd el, hogy a feleséged agyára csal téged.

Na és, igen, ez van, megégettem magam, szóval tapasztalatból írom, hogy a nő ugyanúgy tud szeretni amikor szeretője van, és képes akár spermás szájjal csókot adni, miközben pár órával ezelőtt egy másik pasi, a szeretője élvezett a szájába és úgy jött haza hozzám...

Esküszöm meleg leszek, én nem bírom a nőknek ezt az undorító viselkedését, meg már elfogadott a homoszexualitás. Azon vagyok, hogy meleg legyek!

Kérdező te meg ne agyalj, éld az életed, élj a vágyaidnak, éld meg ezzel a szimpatikus nővel a szerelmet, az érzelmeket, a kéjt, szexeljetek sokat, és élvezd a dolgot, hogy találtál egy ilyen nőt, és ne legyen bűntudatod, mert a feleséged is már kb háromszor megcsalt, kétszer érzelmileg, egyszer pedig testileg is.

Nyíljon fel a szemed és láss, láss tovább az orrodnál.

Lepontozhattok továbbra is, akkor is szomorú, hogy mindig a könnyebb utat választjuk. Lelépni mással ezerszer könnyebb, mint a társsal otthon megrpóbálni helyrehozni mindent. De vajon mi az ára??

Közel sem biztos, hogy az a másik többet tud adni. Pillanatnyilag lehet, de hosszútávon is? Kedves Kérdező, te mennyit raksz otthon a házasságba?

Csinálták velem ezt egyébként, hogy javítás helyett a szeretőt választották, közös kisbabával (akkor még pici volt és tervezett). Aztán rájött az exférjem, hogy a másik nő csak kis ideig tudott újat nyújtani és addig volt izgalmas a férjem neki, amíg elváltunk.... Utána persze ment a könyörgés, hogy így család, úgy család, menjünk vissza...

A boldogságért meg kell dolgozni, közösen. Ezer meg ezer ember van, aki talán jobb és szebb, mint a párunk, talán még jobban is illene hozzánk. Miért csak a párunkkal való szenvedés vagy a mással való boldogság az opciók? A párunkkal való boldogság nem lehet opció? Vagy ahhoz már lusták vagyunk, ugye????

#25 figyelj, engem is sz*rrá csalt az exférjem kisbaba mellett, mégsem írom le az összes férfit.

Most azt írod, minden nő ezt csinálja, elítéled, de közben biztatod a kérdezőt, hogy élje az életét. Totál ellentmondás.

Tudom, hogy baromi rossz érzés, mikor szó szerint belédtaposnak, én sajnos olvastam olyan beszélgetést az exférjem és a szeretője között, ahol épp azt tárgyalják, hogy pinás szájjal fog délután megcsókolni. És ez még csak egy lazább szösszenet....

Ezek után nyilván nehéz felépíteni bárkivel bármilyen bizalmasabb kapcsolatot. Viszont ha ilyen utálkozóvá válsz, az se vezet semmire. Én hűséges típus vagyok (pedig tudom, hogy monogámia nem létezik), és ha érdemes valakiért küzdeni, akkor küzdök és dolgozom a kapcsolaton. Ennyit tudsz tenni, vagy hazug féreggé válsz te is, az pedig felesleges.

#25

Igen, ez van velem, arra jöttem rá, hogy a hűség az nem az ember asztala, sem a férfiak, sem a nők nem képesek hűségesek lenni, mert a különböző biológiai és genetikai kodók miatt nem ez van bennünk. De én mégis hűséges vagyok, ahogyan elvileg te is, de akkor nálunk miért van ez, miért vagyunk hűségesek, és arra jöttem rá, hogy ez egy betegség, igen, a hűség az egy pszichológiai betegség mellékterméke, vagy nevezhetjük tünetnek is.

És mégis te most mit kezdesz ezzel, oké, megtudtam, hogy a hűség az ilyen, de én úgy érzem ezt, hogy felesleges az egész, mintha nem lenne a földön talpalatnyi föld sem és mindent víz borítana, úszunk, kapálózunk, de akármilyen messzire úszunk, nem lesz szárazföld, a vége mi lesz, elfáradunk és elsűllyedunk, kész, ennyi. Betegek vagyunk.

#28 én is kezdem azt hinni, hogy én vagyok a nem normális. Én is tudom, hogy az ember nem mondogám, bár nem mindegy, hogy a házasság harmadik hónapjában már viszonya van a házastársnak, vagy X év után csúszik be.... Nekem sajnos előbbi, elképesztő gusztustalannak tartom, hideg kiráz.

Már én is azt gondolom, hogy kitartani a társad mellett és feltétlenül szeretni (ez nem azt jelenti, hogy elnézed mondjuk, hogy csal...), az egyszerűen önámítás, mert cserébe lóf*szt se kapsz (már bocsánat a kifejezésért).

Nem, én sem vagyok tökéletes, ezer meg egy hibám van, mint mindenki másnak. Mégis tőlem mindig elvártak mindent, de semmit sem kaptam. Az emberből egyszerűen kiszívják az érzelmeket, aztán megrágják és kiköpik. Én barom pedig meg is adok mindent ami tőlem telik, boldoggá szeretném tenni a másikat.

A napokban olvastam, hogy az ilyen típusú emberek, mint amilyenek mi vagyunk, a nárcisztikus ellentétei, szinte ugyan olyan személyiségzavar....