Elítélendő (ld. alább)...?

IV. A házasság méltóságának megsértései

2380 A házasságtörés. A szó a házastársi hűtlenséget jelenti. Amikor két olyan fél létesít szexuális

kapcsolatot egymással, még ha futólag is, akik közül legalább az egyik házas, házasságtörést

követnek el. Krisztus a házasságtörést elítéli, még ha vágyban történik is. A hatodik parancsolat és

az Újszövetség feltételek nélkül tiltja a házasságtörést. A Próféták kárhoztatják súlyosságát. A

házasságtörésben a bálványimádás bűnének előképét látják.

2381 A házasságtörés igazságtalanság. Aki elköveti, megszegi vállalt kötelezettségeit. Megsérti a

házastársi köteléket, ami a Szövetség jele; sérti a másik házastárs jogát, és megtámadja a házasság

intézményét azáltal, hogy megszegi a szerződést, amely annak alapjául szolgál. Veszélyezteti az

emberi nemzés és a gyermekek javát, akiknek szükségük van a szülők szilárd egységére.

A VÁLÁS

2382 Urunk Jézus hangsúlyozta a Teremtő eredeti szándékát, aki a házasságot fölbonthatatlannak

akarta. Hatálytalanította azokat az engedményeket, amelyeket lassanként bevezettek a régi

Törvénybe.

Megkereszteltek között "a megkötött és elhált házasság nem bontható föl semmilyen emberi

hatalom által és semmilyen okból, a halált kivéve".

2383 A házastársak különélése a házastársi kötelék fönnmaradása mellett, a kánonjog által

meghatározott esetekben törvényes lehet.

Ha a polgári válás marad az egyetlen lehetséges eszköz bizonyos törvényes jogok érvényesítésére --

például a gyermekekről való gondoskodás vagy az örökség biztosítása --, erkölcsi vétség nélkül

eltűrhető.

2384 A válás a természetes törvény súlyos megsértése. Föl akarja bontani a házastársak szabadon

megkötött szerződését, mely arról szól, hogy mindhalálig egymással élnek. A válás megsérti az

üdvösségnek azt a Szövetségét, amelynek a szentségi házasság jele. Egy új házas kötelék létrehozása,

még ha a polgári törvény el is ismeri, tovább súlyosbítja a törést: az újra házasodott házastárs ilyen

esetben a nyilvános és állandó házasságtörés állapotában van:

"A férjnek, miután feleségét elbocsátotta, nem szabad mást feleségül vennie; az elbocsátott asszonyt

sem veheti más feleségül"...

2386 Előfordulhat, hogy az egyik házastárs a polgári bíróság által kimondott válás ártatlan

áldozata; ő tehát nem sérti meg az erkölcsi törvényt. Lényeges különbség van a két házastárs között,

akik közül az egyik őszintén törekedett arra, hogy hű maradjon a házasság szentségéhez és

igazságtalanul elhagyták, a másik pedig saját súlyos hibájából egy egyházjogilag érvényes

házasságot tönkretesz...

1836-os:"Jézus bűnbocsánatot kért Mária Magdolnának"

Aki őszintén bánta s elhagyta bűnét...