Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem kellett volna?
Buta kérdés, mert én meggyőződésem, hogy de kellett.
Ő volt életem szerelme, olyan szerelmes voltam, hogy végre megsértettem mit jelent az a szó, hogy "boldog", annyi keserű év után. Én 24 voltam amikor megismerkedtünk, Ő 20. Másfél évig együtt éltünk. Akkor kiderült, hogy terhes. Olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna forgatni velem. A mosolya ma is előttem van. De valahogy tudtam, hogy nem boldog, az első nőgyógyászati vizsgálat után.
Három hónapos terhes volt, és reméltem, hogy nem az anyasággal van gondja. Az egyik barátnője elmondta nekem, amit "tudnom kellett". A nőgyógyász az első alkalommal azt mondta neki, hogy legalább egy hónapos terhes. Ő ebből tudta, hogy nem az enyém a gyerek. A csaj azt kérte uralkodjak magamon. De nem tudtam. A szobánkban ordítottam vele, elmondtam mindennek, és azt mondtam ha nem mondja meg kié a kölyök, kiszedem belőle. A név hallatán még szinte rosszul is lettem. Nem is tudtam megszólalni. Otthagytam.
Pár óra után hazamentem és azt mondtam beszéltem az illetővel aki nem ismeri el a kölyköt, tagadta, hogy bármi lett volna köztük. És aztán elzavartam. Megfogtam a karját és kidobtam a lakásból. "Többé ne kerülj a szemem elé!!" Borzasztóan sírt, könyörgött, hogy egyedül ne hagyjam a gyerekkel, de már nem érdekelt. Annyira gyűlöltem, hogy látni sem bírtam, és egy levegőt szívni vele. Kirúgtam.
Nem rég láttam az utcán. A gyerekkel. Nem tűnt elesettnek. Sőt! Mintha neki is komoly pénze lenne, és tök boldog. Megláttuk egymást és láttam rajta, hogy gyűlöl. De én jobban gyűlölöm! A legjobb haveromnak meséltem, aztán a fejemhez vágta, hogy már akkor is szólt, csak az idegtől nem hallottam, hogy ne tegyem utcára terhesen, most ezért gyűlöl a csaj. És, hogy ezért kínoz engem a lelkiismeret évek óta. Igazából nem is nagyon gondoltam rá ha tehettem, csak mostanában, de nem akarok gondolni rá, nem akarok emlékezni!
Jah, hogy a csaj akadt ki, hogy nem lehet a tiéd és nevet mondott kitől van.
Értem, akkor nem a tiéd tényleg. Felejtsd el.
Jó, akkor újra : Másfél évig voltunk együtt, és csak akkor lett terhes, egy hónaposan tudtuk meg.
A barátnője mondta el, hogy azonnal tudnom kell, valamit. Azt, hogy szerinte nem az enyém a gyerek, sőt biztos benne. Aztán Ő maga vallotta be az egészet amikor félt, hogy kiverem belőle: Megcsalt, és ha nap szerinti dátumokra gondol, nem lehet az enyém a kölyök. És ez nem hihetetlen, ha arra gondolok, hogy én munka miatt nem mindig voltam otthon egy egy hétig, máskor pedig ő nem. Bíztam benne.
Arra, hogy ha nem tudtam volna, nem fáj, ugyanazt mondom, amit haveromnak mondtam nem rég, amikor erről beszélgettünk. Azt hiszed, megérdemli az együtt érzésemet? Még ha a megbánás és a lelkiismeret nem is hagy békén, most is újra ezt tenném, kirúgnám egy csepp sajnálat nélkül.
Igen érthető
De ugyanakkor életed szerelme.
Látszik rajtad amúgy hogy még vannak érzéseid.
Teljesen jól tetted. Jogod volt hozzá, hogy kidobtad. Nem csak hogy megcsalt, de még át is vert.
Ez egy nagy sérülés, ehhez idő kell. Teljesen normális a gyűlölet. Sőt ez idővel is ott lesz. Lehet új barátnő, meg gyerekek stb. De időnként eszedbe fog ez jutni. Életes végéig. Viszont egyre kevesebbszer, és egyre kevésbé, de azért fájni fog
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!