Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet újra bízni a nőkben?
Anyám mérgező szülő, egy érzelgős, gyerekes, túlféltő mártír.
Apám beletörődött a sorsába, nem változtatott, nem lépett le - azt mondja, nem akart minket itt hagyni.
Életemben egy barátnőm volt, még gimiben. Hónapokkal az után, hogy összejöttünk, derült ki, hogy csak nem akart egyedül lenni és bánatában jött össze velem, mert az alfapasi (tipikus nagypofájú suttyó, bunkó tapló - hát ő volt a jobb pasi) dobta.
Közben az osztályban közröhej tárgya voltam, hogy összejöttem vele. Kaptam a megerősítést, hogy párkapcsolat = szégyen.
Más:
Legjobb haverom, elmeséli, hogy gimiben egy osztálytársába volt szerelmes, 4 évig udvarolt kitartóan, majd szalagavatón összejöttek. Vele vesztette el a szüzességét, majd a csaj közölte egy hét után, hogy kapott egy nagyobb összeget, hogy szánalomból feküdjön már le szegény sráccal, ha már olyan szorgalmasan ott volt 4 évig.
Más:
szintén egy jó barátom, 4,5 év után közölte a csaj, hogy megismert egy másik pasit és amugy is már régóta nem boldog a kapcsolatban, ezért ő most lelép. A srác már kinézte az eljegyzési gyűrűt, heteken belül megvette volna.
Mikor kidobta a csaj, mentem vele a Duna parton. Olyan roncs embert nem láttam még életemben. Hajnalban ment el aludni de nem azért mert túltette magát, hanem mert kimerült, egész este epét hányt.
Előttem pedig ott volt, hogy "Rám is ez vár, csak legyek olyan hülye, hogy összejövök egy lánnyal"
Kikerültem külföldre dolgozni. Volt egy aranyos csajszi, elég egyértelmű jeleket adott, bejöttem neki. Többen azt hitték, hogy már járunk is.
Majd mondta, hogy akkor lett vége egy 9 éves kapcsolatának. Nah, kész, ott lett elrontva a dolog. Belém hasított, hogy nah, ez is csak búfelejtőt lát bennem, meg nem tud egyedül lenni.
2 héten belül össze is jött egy másik sráccal ugyanarról a részlegről...
Szóval... ezek után... úgy érzem, hogy nem vagyok képes bízni egy nőben sem. Hogy ha kapcsolatot akarok, akkor meg kell játszanom magam, bunkónak, taplónak, suttyónak ki-ha-én-nem embernek kell legyek. Álarcot kell hordjak.
Hogy párkapcsolat = szégyen a környezetemtől.
Nagyon rossz, mintha lelkemben két tábor csatázna
egyik oldalon egy nagyon keserű, már-már nőgyűlölet szintű kiábrándultság
másik oldalon meg a hit, hogy a szerelem létezik az életben és lehet még részem benne.
ez megy már évek óta.
Volt ilyen valakinek? Mit lehet tenni ilyenkor?
Sajnálom, hogy a válaszommal nem sokat segítek, de én nőként is csalódtam már párszor. Most éppen várandósan hagyott el tervezett gyerek után az apukája.
Mégsem csalódtam az összes férfiben, talán találok majd olyat, aki tényleg szeretni fog a gyermekemmel együtt.
Neked sem szabadna ilyen negatívnak lenned.
Ez a 'bú felejtőnek használtak' nem értem miért akkora ügy.
Hát nem mindenki bú felejtőnek használja a másikat? Mindenki teljesen kikészül az egyedülléttől, senki nem bírja elviselni magát és a másikban keres menedéket. Ha nem egy szentbe botlasz, akkor ez mindig így van.
Máskülönben meg mi olyan különleges bennem hogy a 'bú felejtő' az olyan méltatlan szerep. Mi van bennem ami annyira különlegesen méltóvá tesz engem a másik feltétpen szeretetére? Mi táplálja bennem ezt a szürreális vágyat az önzésemen kívül?
Annál nincs visszataszítóbb mint ha folyamatosan azt lesem hogy nekem hogy lesz jó, hogyan tudom magam bebiztosítan. A szeretet koldulásból kell csak kinőni és minden kisimul. Egyedül meg tudsz nyugodni és jól érzed magad, nem fogod tudni levakarni magadról az embereket.
Te most a szüleiddel való kapcsolatot, pár MÁSSAL megtörtént rosszul elsült kapcsolatot, és két!? veled történt gyenge sztorit írtál le. Ha jól sejtem nem volt még rendes kapcsolatod, nem éltél együtt senkivel sem, csak másokból merítkezel akik rendszerint negatívan állnak mindenhez, legalábbis a kapcsolatokhoz. Jó meghallgatni ezeket, jó ha tudsz belőle tanulni, okulni, de annyira nem kell magadénak érezni hogy emiatt minden nőt elítélj és bizalmatlankodj.
Az a nő, akivel ismerkedtél és elmondta hogy véget ért egy 9 éves kapcsolata, te már rögtön kombinálásba kezdtél, és elhitetted magaddal hogy búfelejtőnek kellettél volna neki. Az is elképzelhető a részéről, hogy a végére már teljesen elmúltak az érzések, hiába volt 9 év. Lehet, hogy már teljesen túl is volt rajta, de emiatt elvetetted a dolgot, bár alá írom, az ember gondolataiban néha jogos a félelem emiatt.
A barátod sztoriját illetően pedig aki készült megkérni a párja kezét, ott a nőben valami kezdett elmúlni, valami nem volt jó, és abban biztos vagyok hogy mondta is mi baja van, csak a legtöbb esetben a férfi nem képes eléggé figyelni a nőre és az érzéseire, változtatásra pedig nem képes, csak egy gyűrűvel magához láncolni, legalábbis ezt hiszi. Ha a nő korrekt, akkor közli hogy nem akar vele lenni mert nem érzi jól magát már, nem boldog, aztán ismerkedik, de ha már megismert mást, akkor mint ahogy tette, inkább véget vetett a dolognak és nem csalta szét.
Én azt mondom, hogy a bizalmat meg kell adni akinek úgy érezzük érdemes megadni, bele kell vágni, de azt viszont előre kiszámítani sosem lehet hogy mi történik hónapok, évek múlva. Van olyan hogy pár év múlva valami megtörik, nem működik valami miatt, akkor szét kell menni, és majd működik mással. Mögöttem már van egy pár év tapasztalat ezekről, de én mindig azt mondom, hogyha az én párom megismert valakit, akaratlanul beleszeretett valakibe, vagy kiszeretett belőlem, teljesen mindegy mi történt akkor mondja ki, hagyjon el, és éljünk boldogan külön, de legalább korrekt és elmondja. A csalódás bármikor jöhet, ezeken túl jut az ember, az élet velejárója, de mások csalódásai, negatív intelmei, a rossz példákat látva még nem jelenti azt hogy remeteként, bizalmatlanul kell éljek. Egyes egyedül magadat nézd, hogy téged mi tesz boldoggá. Majd kijárod a magad útját, a csalódás és a boldogság is jót fog tenni.
6os nagyon jól látja.
Nekem is volt rengeteg csalódásom férfiakkal kapcsolatban, de sosem jutott eszembe, hogy minden férfi ilyen lenne. Mindig bíztam, hogy lesz jobb, és igazam lett.
Én is így vagyok, engem nem érdekel. Magamra összpontosítok, a nőkkel meg nem foglalkozom. Minek? Amire én vágyom úgysem adná meg egyik sem nekem, csak a vágyaikat akarnák kiélni rajtam.
Engem is csaltak meg, dobtak ki, aláztak meg, szégyenítettek meg, párkapcsolatban. Plusz olyanok akarnak velem ismerkedni, olyanok bókolnak akik párkapcsolatban vannak. Olyanok akarnak tőlem valamit akik ha már a pasi kicsit is jobb külsejű és anyagilag jobb mint az átlag már egyből rárepülnek, ha nem jön össze meg instant mennek a következőre?
Kiknek kellenek ilyen ösztönlények?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!