Csak az hűséges, akinek nincs lehetősége?

Egy hosszú kapcsolatban élsz, nincs semmi gond, de találkozol

valakivel, aki levesz a lábadról már egy mosolyával is, na

ott kezdődnek az igazi kihívások. Ha egy a munkahelyetek is,

borítékolható a gebasz. Ember legyen a talpán aki huzamosabb

ideig kibírja.

"Nem, de a megcsalásnak nincs olyan oka, mint az éhhalál miatt kiflit lopni."

Ha nem lenne, akkor az emberek nem csinálnák évezredek óta.

Lopni sem csak éhhalál elkerülése miatt lehet.

A megcsalás-elcsábulás téma inkább azokhoz az emberek helyzetéhez hasonlítható, akik milliós-milliárdos közpénzek felett rendelkeznek.

"Lopni sem csak éhhalál elkerülése miatt lehet."

Épp ezt magyaráztam... hogy ha ALKALOM ADÓDIK. Erről szólt a kérdező kérdése. Hogy alkalom van egy rossz viselkedésre, akkor mindenki él vele? Nem. Ahogy rengeteg más rossz viselkedéssel se.

Velem az történt anno, hogy egy hosszútávú, boldognak ítélt kapcsolatomban az új munkahelyemen megismerkedtem egy férfival, akihez olyan szinten vonzódtam, hogy nem is értettem magamat. Nem voltam éheztetve. Nyilván persze voltak apróbb gondok a kapcsolatban, de alapvetően nem volt probléma. A kollégával sokat beszélgettünk - mármint minden kollégával volt kommunikáció, így vele is, és nem volt nehéz észrevenni, hogy neki is nagyon tetszem. Értesítésemre is adta, én meg elmondtam, hogy kapcsolatban vagyok. Életem egyik legnehezebb időszaka volt érzelmileg, hogy mit tegyek. Végül otthagytam a munkahelyet, és maradtam a párommal. (Ő is tudott a helyztről.)

Eltelt még pár év, a kapcsolatot egyéb okok miatt szakítással lezártam. Eltelt még pár év, amikor összefutottam a volt kollégával.

Ma ő a férjem.

Szóval ja, volt lehetőségem, de hűséges maradtam, és mint a mellékelt ábra mutatja, nem biztos, hogy a jó döntést hoztam meg azzal, hogy benne maradtam a korábbi kapcsolatban. Persze ez már a múlt, kár is rajta filózni. Csak leírtam ellen példaként.

Jöhet néhány megkeseredett phasz károgni és röhögni, de ettől még nekem millió lehetőségem volt már. Munkahelyen is. A főnököm egy olasz, baromi sármos és jó fej férfi, ráadásul stílusosan (nem zaklató módon) kapar utánam, mégsem tettem vele semmit 2 év alatt, és nem is fogok. A másik pedig, hogy a komoly kapcsolatom alatt már felkerestek régi beteljesületlen szerelmeim, akikbe úgy bele voltam zúgva régen, hogy majd' belehaltam. Most már kellenék nekik, de nekem eszemben sincs. Ezek mellett akárhová megyek, mindenhol érdeklődnek irántam jó pasik. Úgy áll a dolog, hogy bármikor kaphatnék akár szexre, akár kapcsolatra jó külsejű, értelmes, sikeres férfiakat. De nem érdekel. Én a páromat szeretem, nem esik nehezemre elköteleződni mellette, valamint ő is egy számomra kiemelkedően értékes férfi, szexi is és olyan jó vele a szex, hogy előtte az exeim mellett el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen is lehet. És nem a rózsaszín köd beszél belőlem, mert lassan 9 éve tart ez a kapcsolat és töretlenül szeretem őt. Egyszerűen mindig is monogám voltam, még a reménytelen szerelmeim is évekig tartottak és rendesen törésnek éltem meg, hogy nem ő életem szerelme. Nekem mindig is elég lett volna egyetlen egy férfi.

Tudom, hogy ez beállítottság kérdése (is), és nem nézek le senkit azért, mert más habitusú, csak nem egymást keressük + azt ítélem el, aki átver másokat, több vasat tart a tűzben, stb.