Mennyire érez bűntudatot, aki tudatosan részt vesz a megcsalásban, hogy egy szerető legyen, ezzel összetörve a másik ember hűséges szívét?

Én azért nem éreztem, mert az ex szeretőm élettársa is szeretőként kezdte. Én hozzá képest becsületesnek érzem magam. Megbeszéltük tiszteletben tartjuk egymás életét. Szerelem volt. Én elfogadtam, hogy neki van egy gyereke és nagy a vagyon,ezért nem akar kilépni. Én is házas vagyok de kiléptem volna miatta. A párjával, mint mondta lebuktak, a gyerek véletlenül lett, ő már nem akart. Az előző házasságából való -már felnőtt -gyerekeivel semmilyen kapcsolatot nem ápol. (mert azok rosszak.) A pasi (utólag gondolom) azért kezdett velem mert elképesztő elvárásai vannak az élettársának, amit ő makulátlanul teljesít. Ezért kellettem én egó növelőnek. Lehet ha nem tudok meg ennyi mindent asszonykáról még lett is volna bűntudatom. Így nincs. Az a sok "véletlen" ahogy ez az asszony irányítja az életüket. Mielőtt még megkapnám, hogy irigy vagyok. Nem. Nagy szerelem volt de elmúlt. Én elváltam. Úgy érzem megtaláltam azt a független férfit akit kerestem. Azt megtanultam soha többet nem leszek szerető, második, pótlék, egy irányított férfi egó növelője.

Általában abból lesz szerető aki nem túl boldog az életében, és próbál minden kis maradékot felfalni ami marad. A párkapcsolatok világában mondhatni ők a dögevők. Amiért egy egészségesebb nő megharcolt azt egy másik kilesi és lopkod a zsákmányból...

Én voltam már szerető szerepben. (Nem férj volt, de elvileg boldog párkapcsolatban élt.) Kétszer feküdtünk le. Előtte hónapokig udvarolt, mert nem akartam beadni a derekam. Teljesen úgy viselkedett mint aki szerelmes belém. De mondanom se kell, hogy a barátnőjét nem akarta elhagyni miattam. Annyira élveztem azt a figyelmet, amit kaptam tőle, és hogy ennyire akarnak. Végül ezért mentem bele. De én borzasztó bűntudatot éreztem. Ezért végül megszakítottam vele a kapcsolatot. De mai napig rosszul érzem magam emiatt, de meg is érdemlem.