Más is volt így, hogy dolgozta fel?

Részvétem. Én ugyanígy vagyok, csak épp 15 év házasság után... A legaljasabb módon lettem megcsalva és megalázva a feleségem által. Amire se nem számítottam, se nem érdemeltem meg, legalábbis úgy érzem.

De én azt próbálom csinálni, amit a 2-es javasol: földhöz csapódtam, de megrázom magam, felkelek és új életet kezdek, nem ostorozom magam tovább.

Nehéz ügy, de ha az ember egy kicsit tud szemlélet váltani, akkor könnyebb. Én már ezen az úton vagyok.

Én azt mondom, időt kell hagyni a szomorúságnak, dühnek, haragnak, akár a gyűlöletnek is.

De ha hosszú távon fennállnak ezek az érzések, és ellehetetlenítik a sértett fél nyugodt és boldog életét, akkor érdemes lépéseket tenni az elengedés felé.

Te tudod, mi segítene. Költözés (pl nem maradni abban a lakásban, ahol együtt éltetek), munkahelyváltás (ha mondjuk kollégák voltatok, vagy valami nagyon rá emlékeztet), beszélgetés egy pszichológussal, spiritualitás / vallás (TERMÉSZETESEN csakis annak, aki erre vevő; aki nem, annak csak ártana), új hobbik elkezdése, régi álmok megvalósítása, edzés, önkénteskedés, naplóírás stb. Igazából bármi, ami közvetlen vagy közvetett módon segít az elengedésben.

Annak ellenére, hogy az érzéseid maximálisan jogosak, ezen a ponton csakis neked árt, hogy nem tudsz túllépni az áruláson, amit elszenvedtél. Remélem, megtalálod azt a módszert, ami segít.

Sajnálom, átérzem nagyon, mert ugyanez történt velem is. A pszichológus jó ötlet lehet, nekem ami kicsit segített, hogy kibeszéltem magamból akár 100-szor is elmondtam barátoknak/családtagoknak.

A második válaszolónak igaza van.

Teljesen átérzem, én is így jártam, 25 év után. A düh fázisa tartott nálam a legtovább. Pszihológushoz jártam, minden új dolgot kipróbáltam, extrém dolgokat is (sport). Külföldre mentem, táncolni kezdtem vagyis inkább folytattam azt amit az exem előtt is csináltam, "éltem". Végül elkezdtem festeni és kézműveskedni. Ebben akkora örömöt, megnyugvást találtam, hogy lassan lecsillapodott bennem minden. Persze az idő is sokat segített, no meg a pszihológia. Megérteni mi miért történt, főleg az, hogy eddig és ne tovább. Határokat húzni, nemet mondani, kilépni a konfort zónából.

Azt hittem soha nem fogok tudni mosolyogni és nevetni, de idővel visszajött és az hogy újra tudok mosolyogni és úgy nevetni, az már felér a gyógyulással.