Mit tegyek még, hogy a feleségem képes legyen megbocsátani?

Na jó, félreteszek mindent, és adok inkább egy világos választ:

Nincs orvosság, csak tüneti kezelés van, és vársz. Elmondasz mindent (a teljes igazat. Úgyis érzi, hogy hazudsz, az meg nem segít, csak meghosszabbítja a szenvedését. És amíg hazudsz, az NEM jóvátétel), válaszolsz a kérdésekre, őszintén beszélsz bármiről amiről akarja, és úgy általában véve is minden téren olyan férjként viselkedsz, amilyet akar, és amilyet megérdemel(t volna). Ezzel nem rontod tovább a helyzetet, remélhetőleg valamelyest visszaadja az önbecsülését hogy végre emberszámba veszed, de a végkimenetelre nincs érdemi hatással. A döntését fogadd el. Ennyit tudsz tenni.

1: ritka egy féreg vagy

2: sehogy nem tudod jóvá tenni, ő mindent beleadott, te pedig egy ilyen fizikailag és lelkileg is megerőltető helyzetben még a szívet is kitépted.

3: imádkozz mindenhez, ami neked szent, hogy a fájdalma ne csapjon át gyűlöletbe.

Soha nem fog neked megbocsátani és az első, max a második adandó alkalommal, amikor lehetősége lesz, el fog hagyni téged és viszi a gyerekeket is.

A megcsaltak sokszor nem beszélnek az érzéseikről a megcsalóval. Fájdalmasan, többnyire egyedül gyászolják el a kapcsolatukat, elsiratják az “örök hűségbe vetett hitet”. Igen, sokszor este sírdogálják ki magukat, mert akkor csendesedik el a világ és felszínre kerülnek az ez érzések. Fogalmad sincs, hogy milyen helyrehozhatatlan hülyeséget csináltál.

Ha valóban együtt akarsz vele lenni, akkor 1000%-san kell magad odatenni. Azt kell látnod, hogy amit csináltál nem egy egyszeri kis botlás volt. A családod előtt is leszerepeltél, mint ember, a gyerekeid előtt, mint apa, és a feleséged előtt mint férj. Ha a feleséged valóban sejti, hogy meddig tartott a viszonyod, akkor imádkozz, hogy ne tegye ki a szűrödet. Azt mondod sír éjszaka, csodálkozol? Belegondolt, hogy az az ember akinek ő szült 3 gyereket, mellette háztartást vezetett, dolgozott, téged kiszolgált, az az ember akkor hagyta őt cserben amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá.

A szeretőd azt állította, hogy más is volt már terhes stb. stb, a szeretődnek hány gyereke van? Tippelhetek? Egy se. Nyílván könnyen beszél, és nyílván ő sose volt fáradt.

Ha együtt maradtok készülj fel a legrosszabra: a feleséged sose fog hinni neked, azt se, amit kérdezel. Nem fog megbízni benned, bármit mondasz/teszel nem fog a bizalom helyre állni. Valószínüleg úgy fogja a további életét tervezni, hogy egy percig se legyen rád utalva, mert tudja rád nem lehet számítani. Lehet, hogy a gyerekek előtt vissza fogja magát fogni és nem fog veszekedni, de arra készülj fel, hogy a bomba robbanni fog és akkor nem fogja majd magát vissza. El fog jönni ez a pillanat. Ja és a hangulatról panaszkodtál. Az nem lesz jó, még jó sokáig. És arra is számíts, hogy intimitás sem lesz. És a megbocsátási folyamat nem 1-2 hét vagy hónap lesz. Valószínüleg évek telnek majd el.

Az amit most csinálsz, ez lett volna az alap. Ezért nem jár dícséret, nem lesz megveregetve a vállad, milyen jó férj vagy.

Tedd a szívedre a kezed, és legalább magadhoz légy őszinte. Meg tudod ezt csinálni? Képes vagy ezzel szembe nézni? Éveken keresztül? Mert ha nem, akkor most szállj ki az életükből. A leírásodból az derült ki, hogy eddig sem vetted ki a részed a családi életből, bebizonyosodott, hogy a feleségenek nincs szüksége rád, egyedül is megállja a helyét.

Gondolkodj el ezen.

Az ilyenek miért léteznek, mint te?

Se nem férfi, se nem férj, se nem apa vagy. Csak egy senki. Azt sem érdemled meg, hogy majd a gyerekeid pelenkázzanak téged öregen. A családodat szúrtad hátba, nem csak a feleséged. Nem érdemelsz te semmit.

Türelemmel, Kispajtás. Te helyre akarnak állítani a családot, ideje.

De mit akar ő?

Voltam ilyen helyzetben, jó fél évig tartott míg az eldőlt, hogy fogunk energiát fektetni a házasságunk újraépítése.

A sütés-főzés nem tartozik ide, az sem, hogy foglalkozol a gyerekiddel.