Mit gondolsz erről a párbeszédről férj és feleség között?

Mindkettőjük oldalát meg lehet érteni.

1. A nő várhatott volna simán, és nem kellett volna a kiabálos hangnem. (Nekem így jött le)

2. Viszont a férfi besegíthetne a nőnek. (Ez attól függ hogy a férfi tényleg megszokta e csinálni amit kérnek tőle, vagy ott haggya később is.)

Pl az én párom ha kérem azt mondja segít aztán napokon át ott marad a ruha a mosásban.... Meg sose lehet rá számítani. Viszont én normálisan kérem meg, ha nem segít se szolok semmit. Úgyis elhagyom ha így folytatja. Ezért már nem érdekel.

Sztem nem véletlenül szállt ki a közös vállalkozásból a nő és tanul most egyetemen. Ott is a másodhegedűs szerep jutott neki. De ez lehet az én projektálásom is.

Igen, a férfi is kiszolgáló személyzet, csak az a baj (ezért írtam a közös egyensúly felborulását), h ezt a nő nem veszi észre vagy nem akarja észrevenni, mert annyira tele a hócipője.

Kettőn áll a vásár, rossz közöttük a kommunikáció.

"Szeretném élvezni kicsit még a napsütést békésen, majd utána."

-Na ennél a pontnál nyugodt hangnemben elég lett volna annyit mondani, hogy rendben van, pihenj le egy kicsit, de majd kérlek segíts azzal, hogy most te pakolsz el. (azért egy reggeli után nem hiszem, hogy akkora rumli van, mint egy karácsonyi vacsora után...)

Halkan jegyzem meg, a gyerekeket sem ártana esetleg a segítségre nevelni, hanem felpattanás helyett rájuk szólni, hogy mindenki megfogja a saját tányérját és elviszi a mosogatóhoz. Gondolom, hogy ha fel bírnak pattanni játszani, akkor erre is képesek már.

Az, hogy nem kellett vona idáig jutni.

Ha a nő unja hogy ő a házi cseléd, akkor legközelebb feküdjön ki ő, és élvezze a napsütést.

Ha megkérdezi a férj, hogy hol a kaja, válaszolja ő is ugyanazt.

Azért van ilyen életed, mert hagytad, hogy így alakuljanak a dolgok.