Na most akkor hogy is van ez?

Kedves Kérdező!

Ne húzd föl magad az igazságtalan beszólásokon, aki itt érdemi tanács helyett játssza a felsőbbrendűt, a következő okból teszi:

- vagy fogalma nincs, miről beszél, mert még nincs efféle tapasztalata,

- vagy a hétköznapi frusztrációit kénytelen itt kitombolni, mert máshol nem tudja,

- vagy meg van győződve saját tökéletességéről és tévedhetetlenségéről, mely utóbbi miatt ő fogja kapni a legnagyobb pofont az élettől.

Az a baj, hogy sem mi nők, sem a férfiak nincsenek felkészítve a szülői szerepre tisztességesen. Mindenhonnan dől a rózsaszín vattacukor, ha anyaságról van szó, meg szoptatási tanácsadás, meg műbalhék a nyilvános szoptatás körül, holott a szoptatás maga a legkevésbé problémás része az anyaságnak, amióta feltalálták a jó minőségű tápszereket.

Arra azonban senki nem készít fel, mit jelent nem aludni a szülést követő három napon egyáltalán, és utána hónapokig csak 1-2 órát. Senki nem beszél arról, hogy ezzel konkrétan embert lehet ölni, és mivel drága férjuradnak sincs róla halvány segédfogalma, joggal hiszi, hogy hisztis vagy. Senki nem világosítja fel sem a fiúkat, sem a lányokat, hogy attól a naptól, hogy ott a gyerek, anya és a vacsora esténként nem fog úgy illatozni a szokott időben, mint annak előtte. Senki nem tanítja meg sem a fiúkat, sem a lányokat, hogy ha apa nem teszi lehetővé, hogy anya olykor regenerálódjon, anya előbb-utóbb össze fog omlani. Senki nem készít fel arra, hogy nem minden csecsemő eszik-alszik-néhasír üzemmóddal jön a világra, hanem bizony vannak babák, akik föladják a leckét. Ha apából hiányzik a szükséges empátia és figyelem, a kapcsolat tönkre fog menni.

Nem véletlen, hogy a házasságok minimum harmada tönkremegy az első gyerek három éves kora előtt.

Aztán persze olyan is van, amikor kívülről minden tök idilli, anya és a vacsora is kellő időben illatozik, csak épp a csecsemő igényei vannak nagy ívben leszrva, hadd sírjon csak, majd megszokja. (Bizony, láttam ilyet is, anyuka jelenleg háromgyerekes sztárszülő, nagy mellénnyel osztja az észt mindenkinek, csak épp a gyerekei mentek tönkre az ő nagyszerű anyasága alatt.)

Érdemi tanácsot sajnos én sem tudok adni, az igényeid jogosak, vagy ki tudod harcolni, ami jár, vagy nem, ez innentől a pasin múlik.

Szerintem egyébként jól csinálod.

Szerintem erre az a megoldás, hogy rákényszeríted, hogy kettesben legyen a saját gyerekével és megismerjék egymást. Csinálj mondjuk minden szombat délelőttre magadnak programot (ne kérj előtte engedélyt, csak közöld, hogy elmész futni, vásárolni, barátnőhöz, vagy beiratkoztál egy tanfolyamra... mittudomén) - megeteted a gyereket, tisztába rakod és egy "na sziasztokkal" otthagyod őket 2-3 órára. Akkor te sem őrülsz meg a mókuskerékben és hidd el, ő is meg fogja tanulni pl. a pelenkázást és nem, nem fog sérülni a gyerek sem, ha kicsit sír, viszont lesz kötődése az apjához.

De ezekhez el kell engedned azt is, hogy csak te csinálhatod jól a gyerek körüli dolgokat, és persze dicsérd agyba-főbe, ha ő is bármit "túlélt", akkor is, ha béna volt.

Ha meg leültök egyszer beszélgetni, nyugodtan mondd el, hogy nem ő segít neked kegyesen azzal, hogy továbbra is dolgozik, mint amikor egyedül volt meg ketten voltatok meg ha évente egyszer elmosogat, hanem te segítesz neki egyfolytában azzal, hogy feladtál a közös gyereketekért egy csomó mindent a karriertől az énidődön át a testedig, és ha szeret titeket, értékelje már legyen szíves szavakkal is meg a rátok szánt idővel is. Ha meg totál nem hallgat a kérésre, hogy legyen újra közös jobban a házimunka, próbáld ki, hogy egy hétig nem főzöl rá és nem mosod ki a ruháit. Ezt tuti észre fogja venni.

2.es

Lehet ,hogy így van, nem vitatom, nem vagyok férfi..

De ugyanezt a választ olvastam szó szerint már több más kérdésnél is....:)