Baj lehet abból, hogy hagyom hogy a feleségem kezelje 100%-ban a pénzünket? Én keresek jobban de nagyon durván szórom a pénzt.

Nálunk is ez a helyzet.

De úgy kezelem, hogy amikor csak tudom hívom magammal a férjemet vásárolni hogy látja mire megy el a pénz. Ha nagyobb kiadás van természetesen megbeszéljük. Ha a teljes fizetése nála lenne semmi nem maradna és félre sem tudnánk tenni. Ez 3 éve megy így es most kezd el javulni a helyzet. Kezdi megtanulni kezelni a pénzt.

Mi kozosen osztjuk be a penzt de ismertem valakit aki minden honapban leadta a fizeteset a felesegenek aki ugyan nem dolgozott de o vezette a haztartast, gyerekeket nevelte, vasarolt, szamlakat befizette, stb.

A ferfi meg dolgozott hetfotol pentekig es hozta haza a penzt

Sok evvel ezelott volt egy elettarsam.Az ismerkesesunk idejen elmondta, hogy az anyosa kezelte a penzet, es ez mennyire zavarta ot.Egyebkent nagyon jol keresett.Az en fizetesem+csaladi potlek+gyerektartas kevesebb volt mint az o bevetele. Aztan osszekoltoztunk.Akkoriban meg boritekban, kp kaptuk a fizut.Fizetes utan egy- azaz 1 hettel, mar ures volt a boritekja,ugy, hogy en sem rezsire sem kajara nem kertem tole penzt.Tudom, hulye voltam, de annyira akartam demonstralni, hogy nem erdekel penze.Ezer fele keppen probaltam ravenni arra, hogy beossza a penzet,de semmi sem segitett.Persze a honap tobbi reszeben nekem kellett ot eltartanom.Amikor aztan az utolso 500 forintomat vitte el ugy, hogy szo szerint nem tudtam enni adni a gyerekeimnek, akkor kitettem a szuret.

Ha ram bizta volna a penzugyeket, talan maskent alakult volna a kapcsolatunk,mert egyebkent egy joindulatu kedves ember volt,de igy nem tudtam elviselni a felelotlenseget.

Mi lenne ha nyitnátok egy számlát 'megtakarítás' néven?

Lehetne közös kasszátok a rezsire, kajára, mindenre ami kell, x összeget átraknál a megtakarításokra amihez nem nyúlnál, valamint hagynál a számládon annyi pénzt, amennyit magadra költhetsz és azzal próbálnál gazdálkodni.

A pszichológus nem pénzkidobás, hanem befektetés saját magadba, ami hosszú távon megtérül. Az, hogy ő kezeli megegyezés kérdése, de hosszú távon nem biztos, hogy a kapcsolatotoknak jót tesz. Tüneti kezelés csak. Itt az okokat kellene feltárni, hogy miért égeti a zsebed a pénz. Pszichésen miért, akarsz mindent elkölteni és azonnal. A legjobb lenne, ha olyan pszichológust keresnél, akinek van közgazdasági ismerete is. Máshogy áll a pénzkérdéshez.

Szerintem nincs nagyobb célod sem, mert ha lenne, akkor segítene az önkontroll elérésében. Úgy viselkedsz a pénzzel, mint egy gyerek, akire rábíztak egy zacskó édességet. Befalja azonnal.

Olvastam egy könyvet a témában. Érdekes lehet neked is. A címe Késleltetett jutalom - ne edd meg rögtön a pillecukrot!

A könyv alapja egy pszichológiai kísérlet. A gyerek bent ül egy szobában. Bemegy egy felnőtt és letesz elé egy pillecukrot. Majd mondja neki, ha nem eszi meg, akkor kap még egyet, ha visszajött. Van, aki azonnal megeszi, van aki szagolgatja, nyalogatja, de nem eszi meg, van aki egy picit lecsippent, de nem eszi meg stb. A gyerekek viselkedését nézik és vizsgálják meg összehasonlítva az évekkel későbbi életükkel. Mennyire lettek sikeres kamaszok/felnőttek.

Én erősen vigyáznék a helyedben mielőtt belemennék ilyenbe. Nálunk szinte szóról-szóra ez a helyzet és másfél éve rábíztam a feleségemre a pénzt de már kezdem nagyon megbánni.

Egy ideig minden oké volt, mert tényleg tudunk félrerakni pénzt. Nagyon sok pénzt. Havonta kb 300-400 rugót szórtam el előtte. Egy igen drasztikus havi 100e költőpénzről indultam. Ezt csökkentette szépen lassan feleségem egy év alatt havi 50e Ftra. Most ennyit kapok kpban minden hónap elején, már kb fél éve. Ez brutálisan kevésnek tűnik a régi állapothoz képest. Bármit akarok venni ezen felül, kérnem kell rá pénzt, vagy odaadja a kártyáját - már ha elég jól megindoklom, hogy az miért kell. 90%ban hiába kérem, nem ad. Ha elszakad az ingem - kapok pénzt újra. De ha csak úgy meglátok egy pólót, esélytelen hogy megvegyem. Elég frusztráló tud lenni, hiszen közben én kerestem meg azt a pénzt - de mégse költhetem el. Ha leértékelés van elmegyünk vásárolni - ilyenkor vehetek új dolgokat.

Sok a konfliktus emiatt, hiszen állandóan nyaggatom, őt meg fárasztja. Ezeknek aztán mindig veszekedés a vége, annak meg az h én (is) akartam ezt az egészet, most meg gyenge az akaratom? Persze, ezzel mindig lezárja a vitát, és amúgyis, sokkal kevesebbet veszekedünk mint mielőtt elkezdtük ezt.

Na de itt jön a csavar. Miközben én egyre kevesebbet költök, a tervezett megtakarításunk viszont fix, így egyre többet költhet ő, hiszen rá nem vonatkozik az 50e limit. Ez volt az egyezség, mivel a bevásárlást ő intézi, meg az összes nem tervezett kiadást, ez nyilván evidens, hogy ami nem a megtakarításra megy, azt elköltheti. Így aztán egyre több pénzt költ ruhára, sminkszerekre, elkezdett kozmetikushoz, műkörmöshöz járni. Mint minden nő mondja, és folyton a fejemhez vágja, hogy régebben évekig nélkülözött miattam, úgyhogy ez neki jár. Jogos valahol - de frusztráló egyben. Ha veszekedni kezdünk emiatt, mindig jön az ultimátum: vissza minden ahogy régen volt, megint kifolyik a két kezem között a pénz, és soha az életben nem lesz semmink. Azt hiszem egyértelmű melyiket választom - és ezzel rövidre is zár minden vitát.

A másik dolog a kaja. Hónap végén konkrétan nincs kajára pénzem. Mikor szóvá tettem, hogy szeretnék kicsit több pénzt, vagy kajára adjon külön, akkor annyit mondott h esze ágában sincs, és főzzek magamnak. Még mondta is, hogy milyen ironikus, régebben ő főzött mindig, hogy spóroljunk, most nekem kell. Ugyanis ő nem fog a kedvemért főzni, hiszen bármikor elmehet étterembe. Ezt már nem mondanám fairnek. De tény, hogy régebben pont így viselkedtem vele.

Mikor elkezdtük megegyeztünk, hogy bárhogy is osztja be a dolgokat, fair lesz, ezt már nem érzem így. De tudom hogy leckéztet is, csak kérdés h véget ér-e majd a leckéztetés. De a napokban volt egy nagyobb vitánk és az bizonytalanított el hogy nem volt-e nagyon rossz ötlet kiadni a kezemből az irányítást. Másfél év alatt összejött annyi pénz hogy már lehet vele mit kezdeni. Én szeretném befektetni, ő viszont csak a felét hajlandó, a másik felét költsük bútorokra meg utazásra. Megérdemeljük ugyanis, főleg ő. Nekem persze rossz, hogy a kínnal keservvel megkeresett pénz felét elköltjük olyanra ami sztem nem fontos. Látom rajta, hogy úgy veszi hogy az a pénz az övé, nem közös, és nem hajlandó semmilyen kompromisszumra. Hozzátenném, hogy őneki egy percig nem kellett nélkülöznie az utóbbi időben, nekem viszont eléggé szenvedős volt. Közben persze tök jogos, hogy a félretett pénzről fele-fele arányban döntünk, és az meg teljesen igaz, hogy ha ő nincs, akkor semennyi spórolt pénzünk nem lenne. Másrészt őrült egy dolog, hogy nincs semmilyen döntési jogom arról hogy mire költjük a pénzt.

Kicsit hosszúra sikeredett, a javaslatom annyi, hogy jól gondold meg. Mert egyrészt lesz félretett pénzed és ez a hosszútávú élethez, családalapításhoz létfontosság. Másrészt onnantól örökké egy nagy hullámvasút lesz az életed, egy nonstop frusztráló érzés. Ez a frusztráló kettős érzés, hogy hiába bántam meg, közben meg tudom hogy jó és szükséges döntés volt.

Összességében ez egy nagyon drasztikus lépés: előtte néhány hónapig megpróbálkozhatnál azzal, hogy nagyon alacsony napi limitet állítasz be a kártyára, mondjuk 5000 Forintot, hogy ne tudj túlköltekezni, lehet, hogy az is elég lenne. Ha ez nem elég, akkor jöhet a pénzügyek teljes átadása az asszonynak: működhet a dolog, viszont TELJESEN meg kell bíznod a feleségedben, hogy a későbbiekben nem fog visszaélni vele, vagy nem fog ő túl sokat költeni.

Valahol így teljesen a feleségedre tolnád át a pénzzel való bánás felelősségét, ami nem egészséges, jó lenne megszüntetni. Én azt javaslom, hogy próbálkozz először a napi limittel és emellett érdemes pszichológushoz járnod: bár pénzbe kerül, van értelme.