Miért lett közönyös a feleségem, szerintetek van valakije?

Válni készül, nincs senkije. Tipikus viselkedés, a nő szól, kiabál, veszekszik, a férfi meg nem változtat, hanem házisárkánynak állítja be, mintha vele lenne a baj. Aztán a nő elhallgat. Belátja, hogy minden felesleges, hogy ugyanazokat a köröket futják, hogy újra és újra ugyanazért pofázik, de a férfi nagy ívben leszarja őt... a férfi persze boldog, sosem volt ilyen jó a kapcsolat, hiszen nem ugat az asszony semmiért, juhé! Majd seggre ül a meglepetéstől, mikor egyik este hazaérve a feleség bejelenti válási szándékát, és őszintén nem érti, hogy MIÉRT?

Kapd össze magad, ha fontos neked ez a nő, mert ez az utolsó pillanat, amikor még megteheted. Elege van már belőled, ő most leállt, már nem akar tőled semmit.

Szerintem mar ennek vege. Ha az egyik fel ledobja a lancot, onnantol mar nem a kapcsolat megmentesre forditja az energiait, hanem a kilepesi strategian dolgozik. A felesgesed kiszeretett beloled, visszacsinalni mar nem tudod. Te is elkezdhetsz gondolkodni, hogy mit akarsz az eletedben a tovabbiakban.

43F

De van ám....!

-Észnek hívják.

Nő vagyok, egy hosszú párkapcsolattal a hátam mögött, és nagyjából ugyanazt gondolom, mint az 1. hozzászóló.

Én soha nem hisztiztem, amiben szerettem volna változást a kapcsolatunkban, azt normális hangnemben igyekeztem megbeszélni a volt párommal, a sokadik alkalommal is eredmény nélkül.

Nálam akkor fordult át a viselkedésem ebbe a fajta közönyös, közömbös, és érzelmileg lefagyott állapotba, amikor már éreztem, hogy túlbillentem azon a ponton, ahol még menthetőnek érzem a kapcsolatunkat, és még tudok ezért bármit tenni a saját mozgásteremen belül.

Nekem nem volt más a képben, és nem is játszmázásból csináltam, hogy a párom kapjon végre észbe, hogy valami nincs rendben.

Akkor viselkedtem így, amikor már hosszú érzelmi kínlódás után meghoztam az a fájdalmas döntést, hogy szakítok, de még gyűjtöttem az erőt ahhoz, hogy hét év együtt élés után megmondjam ezt a férfinak, akit még mindig szerettem, de beláttam, hogy nem akarok, nem tudok úgy élni, ahogy mi éltünk egymás mellett.

De nálatok nyilván állhat más a változás hátterében - akár az is, hogy esetleg tényleg van valakije, vagy csak a látóterébe került valaki, akivel alakul köztük valami, ezért nem érdeklik már annyira a kettőtökkel kapcsolatos dolgok, nem a te elhibázott dolgaidon jár az esze, hanem egészen máson, vagy már nincs számára akkora jelentősége, hogy mi van köztetek és mi nincs, nincs rá igénye, hogy megbeszélje kettőtök közös dolgait, mert gondolataiban és lélekben már máshol jár.

Első és ötödik válaszoló tökéletesen leírta. Beleunt abba, hogy hiába tépi neked a száját, te meg sem hallod, mit mond. Nem kellene ezen csodálkozni. Nem változtattál, itt a vége.

Az a durva, hogy számtalan esélyed lett volna, mert világosan elmondta, mi a baja és most mégis csodálkozol....

Csodálkoznál ha lenne valakije?

Ez a "jól megvoltunk" duma tipikus, jelentése: "én jól megvoltam, az asszony meg szenvedett mellettem, de én lexartam".

Szóval voltak problémák a kapcsolatodban, a feleséged jelezte hogy bizonyos viselkedési mintáid bántják, többször kérte hogy változtass, te nem vetted komolyan, rá se bagóztál és folytattad ugyanúgy mert neked megfelelt, és most csodálkozol hogy elhidegült.

Értem.

Csak remélni merem hogy te is.