19 éves vagyok, párom 30. Szerintetek korai házasságra gondolnom? Még tanulok, diákmunkát végzek alkalmi jelleggel, de a párommal élek, neki van saját lakása, stabil állása.

Bármilyen hihetetlen tűnik ez még most, de a következő 5 legalább annyit fogsz még változni, fejlődni (főleg szellemileg és érzelmileg), mint az elmúlt 5 évben (főleg testileg), míg ő már nem nagyon fog változni. És így egyáltalán nem biztos, hogy 5 év múlva is össze akarjátok kötni majd az életeteket.

(Én csak azon csodálkozom, hogy a párod ezt nem tudja. Nem emlékszik vissza milyen volt 20 évesen, mik érdekelték, milyen célja voltak?)

Bocs kimaradt egy szó:

...de a következő 5 ÉVBEN

Hallgass a 9-esre

40 éves tapasztalt nő. Tisztán látja a dolgokat. Nem kell feltétlen szétkuratni magad a fél várossal, swingerezni, hármasozni, leszbizni és mindent kipróbálni mielőtt férjhez mégy.

Te érzed, a te életed. Ha jól kijöttök egymással mire várnál?

A legtöbb lotyó ki akarja magát élni címen kur válkodik mielőtt a féjének megjátszaná az erkölcsos asszonyt. Te ne tedd ezt.

:D

Ki vagy használva, de rendesen,

17: Hát ez nem egy életbiztosítás. Mi van, ha pl. nem szeret és érzelmileg bántalmazni kezd, mondjuk nem ad pénzt, és minden nap csípős megjegyzéseket tesz mondjuk a szellemi képességeidre? Nincs egy saját territóriumod, ahonnan kiutasítsd, ahova biztonságba menekülhetnél, ahol meg tudnál állni a saját lábadon, hanem kénytelen leszel eltűrni a bánásmódját, mert függesz tőle.

Van egy barátnőm, akinek bár van saját lakása, csak keresete nem volt, egy bántalmazó férj áldozatául esett, aki 4 éve úgy megverte, hogy minden foga elrepedt, azóta sem tud fájdalom nélkül enni, az orvosok szerint mindet ki kell húzni, nem lehet megmenteni. Egy fiatal nő... Nincsen pénze fűteni és élelemre. A gyerekeiket elvette az állam, intézetben vannak.