Mit gondoltok a korai házasságról?

Hogy boldoggá tegyem a lepontozók karácsonyát: szeptemberben ismerkedtem meg a jelenlegi férjemmel, karácsonykor megkérte a kezem. Áprilisban, egy héttel a 19. születésnapom után volt az esküvőnk, következő év márciusban született a lányunk. És ennek már 22 éve...

Külön éltünk, ő 5 éve dolgozott már, én 16 éves koromtól dolgoztam a kórházban, érettségi után főállásban. Amit főiskolán tanulni akartam, az csak levelezőn volt, ráadásul több év gyakorlat kellett hozzá, tehát erről se kellett lemondanom.

Néha beszélgetünk róla ismerősökkel, vajon miért vagyunk mi együtt, később házasodó ismerősök meg csak néhány évig bírják. Nyilván nem lehet igaz mindenkire, de szerintem mi együtt alakultunk... Nem voltak még rigolyáink, kőbe vésett szokásaink, amiket a másiknak el kellett volna fogadni. Azért azoknál, akik 30 felett kerülnek össze, elég sok problémát okoz ez a barátok között is.

#3

Szivbol gratulalok, nagyon boldogok lehettek, a kettotok kozti szeretet es intimitas, osszetartozas peldaerteku.

Viszont rendkivul ritka.

En is koran mentem ferjhez mint te, am 21 evesen mar el is valtam. Sajnos. Nekem is lanyom szuletett 18 eves koromban, es a parom nagyon gyorsan raunt a "papas-mamas' jatekra. Egyszeruen csak nem jott haza keso estig, es szinte soha nem lattuk. Hetvegen is ha tehette mindig a barataival volt. 20 eves koromra oregebbnek ereztem magam mint 40 evesen, annyira maganyos es szomoru voltam a hazassasagomban. Majd 21 evesen megismertem valakit aki figyelt ram, es jol bant velem. Igy a valast en kezdemenyeztem. Szerintem a ferjemnek is volt valakije, bar o tagadta, de az biztos hogy nem jart haza es szex sem volt koztunk, tehat en biztos vagyok benne.

Szoval csak azt akartam mondani ezzel, hogy a fiatal korban kotott hazassagok azert vegzodnek gyakran igy mint az enyem is, mert az ember meg sajat magat sem ismeri, nemhogy a masikat. Es a sokan nem is kelloen erettek meg a csaladdal jaro lemondashoz, elkotelezodeshez. Ha pedig a dolog nem megy jol, az ember konnyebben bedobja a torolkozot, mint erettebb bolcsebb koraban, hisz ugy van vele, hogy most meg nagyobb esellyel talal valaki mast, mint majd 40 eves fejjel...

Anyukám 17 évesen ment férjhez.és már 36 éve házasok.de ennekellenére én is azt tapasztalom hogy rengeteg a válás azok között akik fiatalon házasodtak.

Az a baj hogy mindig csak utólag derül ki hogy jo ötlet volt e..

Gondolom a szülők azért ellenzik mert attól félnek hogy az ő gyereküknek korai (esetleg "gyereknek" tartják) és a vállástól szeretnék megóvni.

Igazából semmit. Vagy összejön, vagy nem. Ugyan akkora esélyük van éltük végéig tartó párkapcsolatra, mint akik 30 évesen házasodnak.

Nekem csak az lenne a kikötésem, ha ilyen fiatalon házasodna pl gyerekem, hogy éljenek együtt előtte 1,5-2 évet egy lakásban. Ha kibírják egymást, akkor valszeg sikeresek lesznek.

28/N

Én 20 évesen mentem férjhez.14 évig tartott.Mi az évek alatt nem összecsiszolódtunk, hanem egyre inkább ütköztek ki az ellentétek.

Teljesen mások lettek a céljaink, az értékrendünk meg minden.Soha nem cirkuszoltunk vagy ilyesmi.Nagyon normálisan váltunk el, beláttuk, hogy mi párként nem funkcionálunk jól.Mai napig normálus viszonyban vagyunk, a gyerekeknek szoros a kapcsulatuk az apjukkal.

Szóval nekem nem jött be a korai házasság.

De hát semmire sincs garancia.

Lehet látni mindkét oldalról jó és rossz példát egyaránt.

"ilyen korban ne házasodjon, tanuljon, építse a jövőjét, mintha ez a két dolog kizárná egymást"

Nem zárja ki egymást, de a házasság azt feltételezi, hogy felnőttek a felek. Ha házasság után is anyuci-apuci tart el, hogy tanulhass, az minden, csak nem felnőttség.

Jobb sorrendben haladni, mint meggebedni attól, hogy egyszerre tanulsz, dolgozol, netán még gyereket nevelsz.