A férjem 6 év házasság után kijelentette hogy nem akar gyereket?

Ha stabil anyagi háttérrel, 43 évesen nem akar gyereket, akkor ....

Nincs azzal semmi baj, ha valaki gyermek nélkül képzeli el az éltét.

Azzal viszont igen, ha átveri azt a nőt, aki az életét hozzá kötötte, abban a reményben, abban a tudatban, hogy közös döntés, közös vágy és szándék a családalapítás.

És a férjed nem éretlen, meggondolatlan, tapasztalatlan huszonéves volt, amikor megnősült, hanem 37 éves férfi.

A helyedben őszintén átgondolnám, hogy le tudok-e, le akarok-e mondani az anyaságról azért, hogy a férjemmel maradhassak (és ha igen, meg tudom-e ezt úgy tenni, hogy ne legyek boldogtalan, frusztrált, csalódott és megkeseredett, és ne nehezteljek, ne haragudjak rá egy életen át, amiért hagytam magam megfosztani magamat attól, amire szívem szerint vágytam.

És legfőképpen magamnak megbocsássam, hogy hagytam magamat megfosztani ettől - mert onnantól fogva, hogy ő letért arról az útról, amit közösen elterveztetek, és az évek óta tartó halogatás, időhúzás után - az általad leírtak alapján - egyértelművé tette, hogy nem akar gyereket, már nem az ő, hanem a TE felelősséget, hogy miként döntesz - ezek után, annak a tudatában is mellette maradsz-e, hogy ezzel az anyává válásról mondasz le.

Ha én lennék ilyen helyzetben, akkor kilépnék ebből a kapcsolatból, mégpedig mielőbb, mert reálisan nézve annak is idő kell, mire az ember a szakítás / válás után megismerkedik azzal, akivel közös vágy a családalapítás, és az ember egy friss kapcsolatban sem ugrik egyből fejest egy olyan felelősségteljes dologba, mint a gyermekvállalás, szóval 30 felett minden évet elvesztegetettnek éreznék egy olyan kapcsolatban, ami ilyen szempontból zsákutca.

De neked kell érezned, hogy neked mi a fontos - a te életed, a te lehetőséged, a te felelősséged - a te döntésed, a te választásod, hogy hogyan alakítod a saját életedet.

Sok sikert kívánok neked ahhoz, hogy úgy tudj dönteni, hogy évek, évtizedet múlva visszanézve is azt érezd majd helyesnek, amit a jelenlegi élethelyzetben választasz.

Annyira, de annyira, de annyira, de annyira jó lenne, ha az ilyen büntetőjogi tétel lenne....ezt kérem a Jézuskától, hogy egyszer legyen az.

32/f

Mielőtt lelépnél...

Egyáltalán lehet gyereked?

Ha lelépsz, összeállsz az első lúzerrel, aki rád mosolyok és van melója, csak, hogy szülhess neki...vagy inkább magadnak?

Én nőként nem szeretnék gyereket. Pont ezért írom, hogy ez olyan dolog, amin nem lehet változtatni. Ha a párod azt mondja, hogy nem szeretne, hagyd békén vele meg térjetek rá vissza x év múlva,akkor ebből nem lesz semmi.

Sajnos nincsenek mindenkiben meg a vágyak,hogy szülők lehessenek.

Nem volt korrekt a párod részéről, hogy ennyi éven keresztül tolta a dolgot és az elején még hitegetett is.

Mint gyerekmentes úgy gondolom, hogy ezt már a kapcsolat elején kutya kötelességem elmondani a másiknak, nem fair hitegetni és talányban tartani.

Te tudod mit csinálsz, de ha tényleg szeretnél anya lenni, akkor el kell fogadni, hogy a férjed mellett ez nem fog menni. Ha nem tudtok megállapodni ugye, akkor lehet az a megoldás,hogy elváltok.

Ő se fog változni, te se.

Csak kifutsz az időből, olyan hamar elrepülnek az évek.

Szerintem alaposan gondold át és ne félj váltani. Annyi olyan pasi rohangál a világban, aki imádja a gyerekeket és minden vágya egy saját. Megérdemled,hogy megtaláld a boldogságod. Ne mondj le a gyerekvállalásról, ha ez a vágyad.

Megváltozott a véleménye. Már nem akar gyereket- van ilyen. Vagy elfogadod, felül emelkedsz az ösztöneiden vagy, ha nem akarod ezt, akkor lépsz.

Ha egy ember egy gyerek meglététől teszi függővé a boldogságát, az rég rossz. Sosem értettem az ilyet, furának tartom, de szerencsére nem az én dolgom.:)

Mi a kérdésed tulajdonképpen??? Neked gyerek kell neki meg nem. Ha a társad nem érték számodra, nem szereted eléggé, a meg sem született gyerek fontosabb, akkor hagyd ott, és keress egy pasit aki csinál neked gyereket, akivel ugyanazok a céljaitok az életben, de ne erőltesd rá a gyerek témát, mert ha b...szogatod, az agyára fogsz menni, ha úgy szülsz, hogy ő nem akarta (pl direkt nem védekezel, teherbe esel és kész tények elé állítod, de nem vagy hajlandó elvetetni), később majd nagy eséllyel te fogsz a legtöbbet panaszkodni, hogy a férjed miért szarja le az utódot, miért nem foglalkozik a gyerekkel, nem pelenkázik, nem fürdet, nem játszik vele, és miért te gondoskodsz róla egyedül, mikor egyenesen megmondta, hogy NEM AKAR gyereket.

Én személy szerint sose választanék egy nem létező személyt életem párja helyett, de ez én vagyok. Neked ebben a helyzetben választanod kell. Ennyi.

Nekem semmi közöm nem volt a szüleim döntéséhez, nem én kértem hogy vàllaljanak. Csak megtették én pedig boldogulok az életemmel. Aki megszületik annak nincs vàlasztàsa.

Ennek amúgy sincs semmi köze a témàhoz. Csak mert a szülők gyerekvàllalàs mellett döntöttek, a gyereküknek attól még nem kötelező. Ez nem érv csak egy rém unalmas és buta tucatszöveg...amivel màr miliószor talàlkoztam olyan emberek szàjàból akik azon hàborognak ha valakiről megtudjàk hogy nem akar gyereket. Közhely.

Leírtam, megteszem mégegyszer hàtha nem volt vilàgos. A férjed meggondolta magàt, ehhez joga van. Előfordul az ilyen. Egyàltalàn nem biztos hogy àtverés volt a szàndéka, hiàba pontozol le te vagy bàrki màs. Ha kell így akkor maradj vele, ha meg a lehetséges gyerek fontosabb, hagyd ott és keress màst. Nem bonyolult. Vagy leéled vele az életed megkeseredve és minden nap a fejéhez vàgnàd, hogy megfosztott az ösztöneid megélésétől, hogy szülj, gyereked legyen. Ez jobb lesz? Nem hiszem. Szóval maradsz, és elfogadod, vagy elvàlsz. Ennyi.