Ismertek olyan sokgyerekes családot, akik büszkék hogy felnevelték a gyerekeket és nem értik hogy másoknak miért teher a gyereknevelés?

"És igen, akinek a saját gyermeke teher, vagy egy pillanatig is úgy érzi, az nem szülő, az csak egy biorobot."

Vagy esetleg valójában soha nem akart szülő lenni.

10-11. Még mindig kitartok a véleményem mellett, az a szó pedig, h általában, nem véletlenül lett beírva. Általában, tehát vannak manipulatív férfiak azért. Lásd.: a linkelt példád. De, nehogy már ez legyen a jellemző, h minden férfi manipulatív, ezen esetben pedofil.

Aki, meg ne nem akart gyermeket, az ne vállalja be, nekem ez a véleményem. A gyermek nem kérte, h megszülethessen, ő döntött úgy, h engedi megfoganni ill. megszületni. Innentől az ő felelőssége és kutya kötelessége normális szülőnek lenne, vállalva a velejáró nehézségeket is.

Nem muszáj az én véleményemet elfogadni/helyeselni, ez sem kötelező, felnőtt emberként te majd ezt eldöntöd. Én meg eldöntöm, h érdekel-e. Ennyi.

Sok ismerősömnek vannak màr gyerekei. Jó néhànnyal kapcsolatban is vagyok. A legtöbb szó szerint panaszkodik, mennyire nehéz, sok lemondàssal jàr, fàradtak, nyűgösek, se magukra, se egymàsra nincs idejük, döglődik a kapcsolatuk, közben màrtírkodnak, hogy jaj, ők semmit nem költenek magukra csak a gyerekre, de jó annak aki vehet magànak ezt- azt , közös programokra mehetnek stb stb.

Aztàn persze nekem szólnak be, hogy 32 évesen még mi az hogy nincs gyerekem. Pl azért nincs mert nem vàgyom rà, mert tehernek érezném, ahogyan 2 percccel koràbban ő maga is elmondta mit érez. - De hàt azt csak úgy mondta... Nem , ilyesmit nem mond csak úgy az ember ha nem ezeket érzi/ gondolja. Sok oka van amiért nem szeretnénk a férjemmel gyereket. Az csak az egyik, hogy tehernek éreznénk. Ilyenkor persze mi vagyunk a rosszak, nem az aki egyetlen jó dolgot se mondott a gyereknevelésről, csak olyasmiért panaszkodott amit ő vàllalt önként, nem volt kötelező.

Nem igazán. Amelyik ismerősömnek van gyereke, pláne ha több is, az tudja, hogy a gyerekvállalásban vannak nehéz, terhes szituációk is.

Egyet ismerek, aki a húszas éveiben vállalt gyereket, értetlenkedik, kicsit le is nézi azt, aki később. Az igazsághoz hozzatartozik az is, hogy ő maga késői gyerek. De ez egy kicsit más téma.

Sok ismerősömnek vannak màr gyerekei... A legtöbb szó szerint panaszkodik, mennyire nehéz, sok lemondàssal jàr, ....de jó annak aki...

Aztàn persze nekem szólnak be, hogy 32 évesen még mi az hogy nincs gyerekem. Pl azért nincs mert nem vàgyom rà, mert tehernek érezném,"

A családalapítás, gyerekvállalással együtt egy életszakasz, amire a legtöbb ember előbb utóbb felkészültnek érzi magát és bevállalja, aztán jobban vagy rosszabbul él meg. Mondhatni, hogy ez a "normális", hiszen ha nem így lenne, kihalt volna az emberiség.

Az óvodás gyerek is hallja hogy szidja a nagyobb testvére az iskolát, a tanárokat. Az egyetemista hallgatja a dolgozóktól de jó neki, hogy bulizhat, meg nyáriszünete van stb. Mégis furán nézne mindenki, ha az óvodás nem menne iskolába, mert jobb játszani. Ahogy az örök diákokat is lenézik, akik inkább elvégeznek több iskolát, csak nehogy dolgozni, önállósodni kelljen. Épp azért van a rosszallás, mert a legtöbb ember aki megállja a helyét, a panaszkodásai ellenére is megtalálja a szépséget a jelenlegi szerepében.

Nyilván a gyerekvállalás nem kötelező, és sok nehézséggel jár, de ez az "élet rendje". Amibe beletartozik, hogy az idősebb generáció felelősséget vállal a fiatalabb generációért. Ahogy az iskola is szívás az óvoda után, de a gyerek jövője miatt szükség van rá. Ugyanúgy a születő gyerek(ek) pedig a család jövője. Nyilván lehet boldogan élni kettecskén 40-50 évesen. Aztán ha a 70 éves anyóka hirtelen, agyérelzáródásbsn lebénul fél oldalára és a 70 éves apóka látja el, vezeti a háztartást egyedül, vagy otthonba adja, és marad otthon egyedül, akkor üt majd vissza ez a dolog.

17. Hàt bocs de se én, se a férjem nem olyan emberek vagyunk, akik azért vàllalnànak gyereket, hogy legyen aki rànk nyitja az ajtót öreg korunkban + gondoskodik rólunk.. Ez az egyik legönzőbb "érv" a gyerekvàllalàsra a gyerekes emberek szàjàból.

Egyrészt, az idős otthonokban, és egyébként is rengeteg olyan idős van akinek a felnőtt gyereke szarik a szüleire, szóval azt se kell készpénznek venni ha szaporodsz.

Màsrészt sose vàrnék el ilyesmit. A gyerekem ha lenne, élje az életét.

Harmadrészt gyarapszik folyamatosan a megtakarítàsunk. Majd szakembert fogadunk aki àpol amikor màr mindketten betegek leszünk. De nem fogok azért szülni, hogy a gyerek cserélje a szaros pelenkàmat. Inkàbb megölném magam, mintsem ilyet vagy hasonlót elvàrjak. Az ilyen elvàràs rohadtul önző hozzààllàs.

Plusz lehet hogy valakinek az élet rendje a gyerek, vagy életcélja( ha màst nem tud felmutatni), nekünk nem. Csak a buta ember éli tàrsadalmi elvàràsok szerint az életét.