Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Törődjek bele, hogy ilyenné vált a férjem?
3 kisgyerekkel otthon gyesen, és már kezdek begolyózni.
Egész nap csak kiszolgálok mindenkit, s közben én vagyok a kiszolgáltatott...
Férjem sokat dolgozik, emberek közt mozog, pörög egész nap, ha hazajön, örül, hogy otthon lehet a családjával, ez érthető. Nem akar sehova sem kimozdulni, azt mondja, eleget látja napközben az embereket, ő már senkire se kíváncsi.
Nincs is barátja csak üzleti kapcsolatai, ismerősei. Nem járunk össze senkivel, mert ő nem igényli. Amúgy kedves, udvarias, jópofizik mindenkivel, de ennyi.
Én meg megőrülök a 4 fal közt, egész nap csak mosás-főzés-takarítás-gyereknevelés, néha hiányzik egy kis különprogram, dumcsizás barátnőkkel stb.
Ráadásul egy éve költöztünk ki egy kis faluba, ahol még alig ismerünk valakit, de a férjem nem is vágyik rá, hogy ismerkedjen.
Így olyan depisnek, magányosnak érzem magam, holott örülhetnék( meg örülök is) a szép családomnak, gyerekeimnek. De amikor eljön az este, és ő bevackolja magát a tévé meg a számítógép elé, a 3 gyerek meg a nyakamban lóg, hogy anya ez kell meg az kell, legszívesebben világgá mennék.
Ez most már mindig így lesz? Meg tudom őt változtatni, vagy fogadjam el, hogy ilyen "antiszociális" lett?
Néha menj el egyedül a barátnőiddel szórakozni (beülni valahová, plázázni, mozi, séta, stb.), addig a férjed meg maradjon otthon a gyerekekkel.
Ha nagyon nem szeretne emberekkel konfrontálódni a férjed (ez amúgy lehetetlen), akkor csináljatok olyan közös programot a hétvégén, ami ennek megfelel. Pl. séta, túrázás.
27/n
Az életed úgy fog alakulni, ahogy alakítod. Ha nem változtatsz, akkor igen, így lesz mindig.
De ha a sarkadra állsz, és elmondod neki, hogy neked ez így nem jó, akkor változhatnak a dolgok. Ha el akarsz menni a barátnőidhez, hát menj el. Addig majd apuka vigyáz a gyerekekre.
De jó, de jó, miért költöztem le vele faluba? Faluba nem költözünk? Hát ha nyertem volna a lottón, biztos nem itt veszek házat...
Nem nagyon ugrálhatok, a legkisebbem még csak hat hetes, és jönnek a hosszú téli esték...
Szóval én nem igazán arra vágyom, hogy egyedül szórakozzak a családom nélkül, bár néha azt is kell. Hanem inkább az bánt, hogy én tartanám a kapcsolatot a rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, a férjem meg nem.
Amikor összeházasodtunk, még volt baráti társaságunk, de az évek során mindenki lemorzsolódott. Mivel máshova költöztünk, a régi barátnőim messze vannak, helyben azért én találtam már egy-két ismerőst, de úgy vettem észre, a férjemnek nem tetszik a dolog.A szomszéd utcában van egy család, a gyerekeink egy osztályba járnak, az anyukával nagyon jól kijövök, jó barátnők lettünk. A férjem erre azt mondja, nem jó ez a nagy összeborulás, mert előbb-utóbb összeveszés lesz belőle. Ő mindenkivel megtartja a 3 lépés távolságot. Sajnos rossz tapasztalatai vannak az életben, a szülei kitagadták, évek óta nincsenek jóban, talán ez is rátesz, hogy ilyen bizalmatlanná vált.
A problémám megoldása nem az, hogy egyedül kiruccanjak, én vele, velük ( a családdal) szeretnék. Ezért mindenképp őt szeretném megváltoztatni.
Kapcsolatfüggő vagyok?
Nem vagyok én vele összeragadva, vannak külön utaink, de.
Itt a szemlélettel van a baj. Neki az a véleménye, hogy nem jó senkivel sem jóban lenni, meg nincs szükségünk másokra.
Még a Tescoba sem jön el velünk vásárolni, mert sokan vannak, és nem akarja látni a sok hülyét...
Ha meg átugrom a szomszédba dumcsizni, akkor már húzgálja a száját, minek mentél oda, maradj is ott!
De régebben nem volt ilyen! Ez bánt! Ahogy öregszik, olyan lesz, mint az apja. Ő csak magának való, senkivel nem törődik. Ezen szeretnék változtatni, amíg nem késő!!!Mert milyen példa lesz a gyerekei számára?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!