Hogyan törődjek bele a sorsomba?

Nem vígasztalódom, csak elkönyvelem, hogy f.o.s vagyok.

Nem kell beletörődni.Ki kell mindig egy célt tűzni,és azért küzdeni kell.

Nincs kedved magadról egy kicsit bővebben írni? Hány éves vagy? Mit dolgozol? :) Hátha így könnyebb segíteni.

A világ folyamatosan változik körülöttünk. Akkor is, ha te erről nem akarsz tudomást venni. Barátságok jönnek-mennek. Szerelmek jönnek-mennek. Ez érvényes a pénzre, munkahelyre, gyakorlatilag mindenre. Valaminek mindig el kell múlnia/tűnnie ahhoz, hogy egy másik dolog jöjjön a helyébe, vagy annak a valaminek váltiznia kell. Ez a természet rendje. Pl. te születésedtől halálodig mondjuk Kiss Éva/Béla maradsz, de a tested a személyiséged mindig változik valamennyire. Ha ez nem így lenne, akkor örökre csecsemők maradnánk. A bánat kell ahhoz, hogy tudd, mi az öröm. E nélkül nem tudnád. Sokszor veszítenünk kell, hogy nyerjünk. Gyakran ragaszkodik az ember (TE IS) olyan dolgokhoz, amihez nincs értelme, nem kellene. Mert a megszokás rabja vagy, ez ad neked biztonságot. A változás viszont elkerülhetetlen, ami mindig kényelmetlenséggel jár, még akkor is, ha sokkal jobbat hoz. Pl. kapsz egy jobban fizető munkát, de az első hetekben azért gyomorgörccsel jársz be, mert izgulsz, senkit nem ismersz még, stb. aztán ez is csak rutin lesz. Tudni kell alkalmazkodni. Az elején minden nehéz, aztán jobb lesz. Ha sokat csalódsz és jó ideje csak rossz szériád van, akkor fordulj kicsit magadba és gondlkozz el azon, ez miért lehet? Mert alapvetően a saját sorsodért te vagy felelős, mások nem. Van egy mondás, hogy ha elesel, vegyél fel egy kavicsot a földről.

Amin nem tudsz változtatni, törődj bele. Hidd el, ha rágódsz olyanon amin fölösleges, egy merő szenvedés lesz az életet. Én azt vallom, hogy az adott helyzetből kell a legjobbat kihozni. Persze a saját sorsunk kovácsolói vagyunk, de nem lehet kivédeni, hogy ne történjenek rossz dolgok. Ha pedig már megtörtént valami, az már mögöttünk van. Próbáld meg a jó oldalát nézni a dolgoknak, próbálj meg abból kihozni a legtöbbet ami van. Erre én is nemrégen jöttem rá, nemrégen még én is ilyen önmarcangoló voltam. Mióta máshogy látom a világot boldogabbnak érzem magam. És ez csak a hozzáállásomnak köszönhetem. :)

Nagyon jól beválik nekem a "munkaterápia". Nőként én a lakásnak szoktam nekiesni, és igyekszem arra koncentrálni, hogy a lehető legtöbb, legnehezebb, legutálatosabb dolgot végezzem el. Pl. kitakarítom a padlást, a fásfészert, letisztítom a szekrények tetejét, átselejtezem a ruhatárat, stb.

5-ös vagyok. Hogy a 6-os hozzászólását jobban értsd: ugye azt mondja, hogy mindenből hozd ki a legjobbat = ha citromot kapsz az élettől (ugye a savanyú dolgok), akkor készíts belőle limonádét. A legszarabb helyzetet is képes lehetsz enyhíteni, valahogyan a javadra fordítani.

Az ebből kell a legjobbat kihozni csak addig működik, amíg van mit kihozni. Attól is függ, mekkora a gond. Igen,egy szakítás,munkahelyelvesztés, lakásárverezés után mondd magadnak, hogy más is túlélte, az élet megy tovább, nem nyafogok és kész. Lesz majd jobb is. Ha viszont nagyon nagy a baj (ami már nem fog javulni), nem tudom, mit lehet tenni, talán egy pszihológus, jó barát, rokon állandó támogatása segít.